Persze könnyű azt mondani, hiszen sokszor annyira túlterhelnek az érzelmek, hogy még te is összezavarodsz tőlük. Megpróbálod elrejteni, elnémítani, megbénítani őket, miközben visszhangzanak a fejedben mások ítéletei:
“Túl sokat agyalsz, túl érzékeny vagy, keményítsd meg magad!” Aztán már csak azon tűnődsz, hogy mi a baj veled.
Rengetegen járnak hasonló cipőben, akik ugyanúgy szeparáltan érzik magukat a többiektől a túlérzékenységük miatt. Úgy érzik, nem érti meg őket senki, hogy mások, és nem tudják, miért történik ez velük. Dr. Elaine Aron pszichoterapeuta, kutató Szuperérzékeny vagyok? című könyve magyarázza el a legjobban, hogy az emberek 15-20 százaléka él olyan idegrendszerrel, ami sokkal intenzívebben reagál a stimulációkra. Mélyen gondolkodó és mélyen érző emberek. A történelem során sok híres, sikeres ember is szuperérzékeny volt, olyanok, mint Albert Einstein, Martin Luther King vagy Steve Jobs. Ez azt jelenti, hogy ez a fajta érzékenység egyáltalán nem jelent szükségszerűen hátrányt az életedben, sőt!
A szuperérzékenység jellemzői:
- Vágy az elvonulásra, az ingermentes környezetre
- Gazdag és bonyolult belső élet
- Erős reagálás mások hangulataira, érzelmeire
- Rendkívüli lelkiismeretesség és maximalizmus
- Félelem attól, hogy mások nem fogadják el
- A jobb agyfélteke dominanciája miatt kreatív gondolkodás
- Ingerlékenységgel, szétszórtsággal reagálás az éhségre
- A durva dolgoktól és az erős zajoktól való irtózás
- Versenyhelyzetben, illetve nyomás alatt bizonytalan teljesítmény
- Hajlam szénanáthára, pollenallergiára és bőrkiütésekre
- Erősebben hatnak rá az izgatószerek (pl. koffein)
- Gyorsan átlátja a helyzeteket, és mindig tudja, merre tart
- A szuperérzékenyek által preferált szakmák: író, történész, művész, kutató, bíró, teológus, filozófus, gyógyító, kis csoportokat vezető pedagógus
Ha magadra ismersz a jellemzőkben, akkor jó eséllyel te is szuperérzékeny vagy, és szükséged van olyan önvédelmi stratégiákra, amikkel felvértezheted magad, hogy könnyebben megbirkózz a saját érzékenységeddel, önmagad elfogadásával. Mely Brown életmód-tanácsadó tippjeivel talán jobban tudod kezelni a szuperérzékenységedet.
1. Ne keress olyat, aki majd megjavít
Nem vagy törött, hogy meg kelljen javítani. Nem vagy beteg, hogy gyógyulnod kellene. Semmi baj nincs veled. Bár tény, hogy a szuperérzékeny emberek hajlamosabbak az allergiára vagy ételérzékenységre, hamarabb érik el az ingerküszöbüket, ezért a stresszel nehezebben küzdenek meg, ez pedig valóban egészségügyi problémákhoz vezethet. De önmagában a szuperérzékenység nem betegség. Ha folyton azzal foglalod le az agyadat, hogy megoldást keresgélj egy olyan problémára, amit nem kell megoldani, akkor nem leszel képes arra koncentrálni, hogyan teremtsd meg magadban a belső egyensúlyt, amitől harmonikusan tudnál élni.
2. Tudd, hogy nem vagy csaló
Az imposztor-szindróma a szuperérzékeny embereknél gyakoribb, de azért nem csak rájuk jellemző. Attól félnek, hogy nem elég a tudásuk, olyan pozícióban vannak, amit nem érdemelnek meg, és csak a szerencsének, illetve annak köszönhetőek a sikereik, hogy jól tudják megtéveszteni a környezetüket. A szuperérzékenyek már alapból igyekeznek elrejteni az énjük egy részét, hogy beilleszkedjenek, ezért hátránnyal indulnak, mert ezt már megtévesztésnek, csalásnak minősítik. Mintha mindig egy maszkot kellene viselniük, ha másokkal vannak. Tudatosítsd magadban, hogy máshogy vagy összerakva, az idegrendszered terhelhetőségét tartsd tiszteletben, ne a környezetednek akarj megfelelni. Ha azon rágódsz, hogy ki lehetnél, mi mindent érhetnél el, ha nem ilyen lennél, amilyen vagy, akkor szem elől téveszted a saját értékeidet és eredményeidet, amiktől nőhetne az önbizalmad.
3. Keress lelki társakat, és tudd, hogy nem vagy egyedül
Valószínűleg nagyon egyedül érzed magad. Pedig valójában minden ötödik ember túlérzékenynek születik, így elég sokan vannak, akik megértik, mi zajlik benned. És örömmel segítenek is neked, ha sikerül egymásra találnotok. Maradj nyitott az emberekre, és keress olyanokat, akikkel hasonlóan látjátok a világot, akik értik, hogy milyen az, hogy állandó érzelmi ostrom alatt érzed magad. Sőt talán abban is tudnak tanácsot adni, hogyan fordítsd a saját hasznodra a szuperérzékenységedet.
4. Lásd meg a rejtett pozitívumot minden helyzetben
Az agyad a legerőteljesebb filter, ami meghatározza, hogyan érzékeled a valóságot. Ha veszélyes helyként tekintesz a világra, akkor az agyad bizonyítékokat fog gyűjteni minden szituációban, hogy igazolja a veszélyt. Ha viszont abban hiszel, hogy csodálatos ez a világ, akkor kiszúrod a tényleg csodálatos történéseket körülötted. Logikus, hogy abból kapsz többet, amire koncentrálsz. Nem kell letagadni a negatív körülményeket, inkább csak ne rágódj rajtuk túl sokat, helyette fordulj a pozitív gondolatok felé és ismerd fel, ha valami jó történik veled.
5. Értékeld a szuperérzékenység ajándékait
Például azt, hogy képes vagy mélységeiben megérteni a világot, és olyan ösztöneid vannak, amikre nyugodt szívvel rábízhatod magad. Könnyen eshetsz abba a hibába, hogy úgy érzed, valami nagy baj van veled, amiért olyan könnyen túlterhelnek az érzelmeid. Igyekezz ilyenkor mindig látni az érem másik oldalát is, hogy mindez milyen sok erőt, tudatosságot, különleges látásmódot ad a kezedbe.
6. Bánj magaddal könyörületesen
Szuperérzékeny emberként jóérzésű, jószívű ember vagy, a véredben van, hogy mások kényelmét a sajátod elé helyezed. Közben viszont a legnagyobb kritikusod is te vagy, nem kíméled magad, ha a hibáidról van szó. Az egyik legjobb ellenszere ennek az, ha igyekszel úgy bánni magaddal, ahogy másokkal tennéd. Képzeld magad egy számodra kedves ember helyébe, és legyél kedves magaddal.
7. Alakíts ki egészséges határokat
De ne rideg falakat emelj magad köré. Abban a korban élünk, amikor mindenre csak gyorsan bekapunk egy gyógyszert és már szaladhatunk is tovább. A szuperérzékeny embereknek nem olyan könnyű csípőből reagálni az őket ért érzelmi stresszhelyzetekre. Az első reakció leginkább a lefagyás, aztán sokszor a menekülés. Ilyenkor alakítanak ki maguk körül fizikális vagy mentális falakat, ami lehet a túlsúlytól kezdve a drogfüggőségig mindenféle hamis védekezési módszer. Pedig arra kellene nagyobb figyelmet fordítani ilyenkor, hogy hogyan állítsd fel a saját határaidat, hogyan tartsd tiszteletben magad annyira, hogy mások felé is tudj úgy kommunikálni, hogy ne gázoljanak bele a lelkedbe. Védd magad, de ne árts magadnak.
8. Figyelj a testedre
Sokszor annyira meg akarsz felelni mások elvárásainak, hogy nem veszed figyelembe, mit üzen a tested. Végletekbe esel, egyszer őrülten fogyókúrázol, rá egy hétre már mindent összeeszel, túl gyors vagy, aztán túl lassú, felpörögsz, majd szétunod az agyad, keményen edzel, majd nem tudsz megmozdulni három napig. Ezt így a végtelenségig bírod csinálni. A sikeres szuperérzékeny emberek figyelnek a testükben keletkező érzésekre, elfogadják, hogy nem mindig érzik jól magukat a bőrükben, de bíznak a saját testükben. Ha például az a szokásod, hogy elrejted az érzelmeidet, és lenyeled az indulataidat, akkor tanuld meg, hogy felismerd a testedben keletkező feszültséget, és hogy ezt hogyan tudod levezetni. Így kevesebb időt fecsérelsz el arra, hogy az egyensúlyozol a szélsőséges érzelmek között.
9. Alakíts ki neked megfelelő egészséges szokásokat
A végén utolér a sok túlóra, kemény edzés vagy az állandó erőlködés, hogy tökéletesen tisztán tartsd az otthonod, főleg ha ez párosul még kevés alvással és szigorú fogyókúrával is. Mindez kitörhet végül valamilyen betegségben. Óvatosan kell bánnod az egészségesnek mondott szokásokkal, mert ami másnak működik, az számodra szuperérzékenyként megterhelő lehet. Ha például nem tudod kipihenni magad edzés után, akkor az sokkal károsabb, mint ha nem is mozogtál volna. Ezért inkább arra koncentrálj, hogy limitáld azokat a tevékenységeket az életedben, amik túlterhelnek, és válaszd ki azokat, amik segítenek, hogy jól érezd magad a bőrödben.
10. Ne nyomd el az érzékenységedet
Miután már a fél életedet eltöltöd szuperérzékenyen, mélyen a zsigereidbe ivódik, hogyan nyomd el az érzékenységedet, megtanulod profi módon, hogyan tettesd magad, hogy nem érdekel még az sem, ami pedig letaglóz. Egészen odáig elmehetsz, hogy már nem is érzel semmit. Ezzel az önvédelmi mechanizmussal átverheted a tudatos énedet, de mindenhol máshol megérzed a negatív hatását: az egészségedben, párkapcsolatodban, karrieredben. Engedd el a túlzott kontrollt az érzelmeid felett. Ha felszabadítod azt az energiát, amivel gúzsba kötöd magadat, akkor utat nyitsz a szuperérzékenység nyújtotta pozitívumoknak is: az empátiának, kreativitásnak, örömnek. És megengeded magadnak, hogy az igazi éned kivirágozzon.
