Legalábbis eddig így volt. Merthogy most már van egy technikám, amivel szépen lassan megtanulja, hogy megvárja, míg a másik befejezi a beszédet. Én is egy ismerős anyukától láttam a módszert, mikor beszélgetés közben a hároméves kisfiának nagyon hirtelen nagyon fontos lett volna mondani valamit. Ám ahelyett, hogy a gyerek közbevágott volna, egyszerűen rátette a kezét az anyja csuklójára, és várt. Az anyuka pedig rátette a saját kezét a kisfiú apró praclijára, így tudatta vele, hogy észlelte a jelzést, és folytatta a beszélgetést.
És mikor befejezte a mondandóját, a gyerek felé fordult, aki beszélni kezdett. Állam lent maradt, annyira zseniálisan egyszerű a módszer, annyira finom és tisztelettudó gyerek és felnőtt felé egyaránt. A kisfiúnak csak pár másodpercet kellett várnia türelmesen, míg az édesanyja befejezte a mondatot, majd teljes figyelmével felé fordult. És ki is várta.
Természetesen otthon is ki kellett próbálnunk ezt a módszert. Elmagyaráztuk a kicsinek, hogy ha akkor szeretnének valamit mondani, amikor valaki más már beszél, tegye a kezét a karunkra, és várjon egy kicsit. Persze beletelt egy kis gyakorlásba és finom jelzésbe, mire sikerült megtanulnia, de jelentem, a módszer működik!
Nincs több “várj egy kicsit”, sem “ne szólj közbe”, csak egy nagyon egyszerű, szimpla kis érintés a csuklón. Ennyi. Érdemes kipróbálni, hátha beválik másnál is.
