Nagy port kavart a hír, hogy Kim Kardashian (vitatottan jóképű, ám kétségtelenül népszerű) pasija, Pete Davidson egy KIM tetoválást készíttetett, méghozzá nem akármilyet: hegtetoválást. Egy olyan tetkószűznek, mint én, ez nem sokat mondott, hegtetoválás címszó alatt eddig a heget eltüntető tetkókról tudtam, itt azonban valami egészen másról volt szó: hegek készítéséről. Direkt, díszesen. A feszítő miértekre és hogyanokra Zagyvai Gábortól, a scarification, azaz a hegtetoválás legismertebb hazai készítőjétől kaptam válaszokat, aki nemcsak beavatott a részletekbe, de azt is megmutatta barátnőjén, miként készül. Naná, hogy fotó is készült!
Igen, fáj.
A kérdést feltenni szinte felesleges is, már a tetoválószalon pultjára ragasztva fogad a válasz, nagyjából függetlenül attól, milyen testmódosítást kérsz. Gábor piercingektől a bőr alá helyezhető implantátumokig többféle testmódosítást is végez, én most csak a hegtetoválásról faggatom. Igaz, mire elkezdődik barátnőjének, Fanninak a hegtetkó készítése, már szó esik levágandó ujjakról és a nyelv kettévágásáról is. Komfortzónából ki, beszélgetésbe be!
Fotó: Neményi Márton
Gábor mondhatni véletlenül csöppent a body modifcation világába, és bár azt gondoltam volna, a hegtetoválások egyfajta next level beavatkozások „sima” társaikat követően, nagyobbat nem is tévedhettem volna. Nála például éppen a hegtetoválásokkal indult e különc világ felfedezése. „Úgy kezdődött az egész, hogy egy ismerősöm megkért rá, csináljak neki hegtetkót, ennek már csaknem 17 éve. Tanfolyam erre nincs, magam néztem utána a fellelhető forrásokból a folyamatnak, beszélgettem elismert arcokkal, akik hegtetoválás-készítéssel foglalkoztak már akkor is, és így raktam össze, hogyan kell csinálni. Gyakorlás nem volt, egyből élesben készült az első – meséli Gábor a kezdeteket. – Egyébként azóta már jó pár másikat is készítettem annak a haveromnak. A piercingek csak később jöttek, húgom akart magának testékszert, és gondoltam, jobb lenne, ha én szúrnám meg neki, nem valami hülye az iskolában. A tetoválást is később tanultam meg, 10-11 éve, a minimáltetoválások kapcsán.”
A hegtetoválás készítési folyamata egészen hasonló, mint a tetoválások esetén, csak itt nem tűvel viszik be a festékanyagot a bőrbe, hanem szikével vágják be, vagy szükség esetén nyúzzák le a mintát. Stencilre itt is szükség van, azzal viszik fel a mintát a bőrre, majd jöhet a szike.
Fotó: Neményi Márton
Azért folyik a vér
Nincs mit szépíteni, Fanni lábából a vágások mentén patakokban folyik a vér, mire Gábor a mintát felkarcolja, jó pár réteg papírtörlő ázik át tőle. A művelet azonban itt még nincs kész. Kis szünet után folytatódik a vonalak egyenletesebbé tétele, mélyítése, és ekkor van lehetőség a nyúzásra is. A vastagabb, szélesebb mintákhoz ugyanis az adott formában el kell távolítani a bőrt: a mintát körbevágják, majd az adott területről leszedik a felső hámréteget, hogy a teljes felület hegként gyógyuljon. Az egész folyamat sterilen és tisztán zajlik, ez alapvetés, bármilyen testmódosítást is kérnek tőle.
Fotó: Neményi Márton
„Számomra egyáltalán nem fura a vér látványa – mondja Fanni játszi könnyedséggel a hangjában, hiába, neki már nem ez az első. – Több tetoválásom, testmódosításom és hegeim is vannak, mindig is vonzottak ezek az extrém dolgok. Nyilván fáj az elkészítésük, de ez a folyamat része, ez által születik meg az egész. A tetoválásaim szinte leírják az élettörténetemet, mindegyiknek megvan a maga miértje, amiért készült. Érdekes egyébként, hogy a tetoválásoknál vagy vérvételkor nem szeretek odanézni.”
„A vérvételt közösen nem bírjuk, de a fogorvostól is tartunk vagy a műtétektől is” – teszi hozzá Gábor, aki egyetért abban, nagy különbség van az akart és nem akart fájdalmak között.
Fotó: Neményi Márton
A folyamatra visszatérve, 8-10 aktív, fóliázós időszak követi a hegtetoválás elkészítését, amikor nem kerülhet rá víz, és levegőtől is el kell zárni, hogy jobban hegesedjen a bőr. „Itt épp az a lényeg, hogy ne szépen gyógyuljon a seb, hiszen akkor alig látszik a minta – mondja Gábor, hozzátéve, a végeredmény nagyban függ bőtípusunktól és attól is, hová készül a hegtetoválás. – Ízületek környékén például látványosabb, ott jobban hegesedik a bőr, míg arcon például inkább befelé gyógyul a seb, nem kifelé, így maga a hegtetoválás is ekként fog látszódni.” Bár a hegek esetén épp a színtelenség lehet az egyik kuriózum, arra is van lehetőség, hogy egy kis színezetet kapjon a tetoválás, ehhez tetoválófestéket dörzsölnek a hegekbe, amit aztán a bőr magába zár a gyógyulás során.
Fotó: Neményi Márton
Mitől más?
Gábor szerint a hegtetoválásnál sincs másról szó, minthogy van egy minta, amit látni akarunk magunkon. „Van, aki például ódzkodik a tetoválástól, attól, hogy festékanyag kerül a bőrébe, itt pedig csak a saját bőrünkből alakul ki a végeredmény. Igaz, ez végleges, de a tetkót is érdemes úgy kezelni, mint ami végleges testmódosítással jár, mert lehet ugyan lézerezni, de valóban nyom nélkül eltávolítani a bőrből nagyon nehéz.”
Mégis, a mélyebb jelentéstartalom azért ott van a levegőben. Amikor a tetoválószalonban Gábor homlokig kivarrt társa határozottan kijelentette, a hegtetoválás neki nem fér bele, az sokatmondó volt. „Bennem már maga az érzés, az ötlet is úgy vetődik fel, hogy rögtön tudom, hegben vagy tetoválásban szeretném magamon látni – mondja Fanni, de hozzáteszi: Nemcsak vizuális dologról van szó, a hegtetoválást belsőbb, mélyebb dolognak érzem. Nem mondanám, hogy maga a minta bír mélyebb jelentéssel, de valamiért ezeket mégis személyesebbnek érzem. Jobban én vagyok, mert a saját bőrömből alakul ki.”
Fotó: Neményi Márton
Hogy hol a határ a testmódosítás és egy ártatlan tetoválás között, az Gábor szerint már jóval előbb meghúzható, mint gondolnánk. „Egy hajfestés vagy a testépítés is testmódosításnak számít már, hiszen megváltoztatjuk a kinézetünket, igaz, egy hajfestés eredménye visszafordítható, míg egy hegtetoválásé végleges.” Ettől még egy meglehetősen rétegigényről van szó, Gábor havonta egy-két hegtetoválást készít csak, igaz, úgy veszi észre, az elmúlt években mintha népszerűbbé vált volna. „Divatról nem beszélnék, ez annál nyersebb, véresebb dolog, amit egészen eltérő indítattásból kérnek az emberek. Valaki például random hegeket csináltat magának, mintha sérülések nyomai lennének; vállon, fejen, arcon. Volt, aki szimpátiaheget akart, mert a haverjának egy komoly műtét után hegnyomok maradtak. Mivel egy fájdalmas dologról van szó, lehet rituális oldalról is megközelíteni a folyamatot, de egy sima tetoválás sem fájdalommentes, ahhoz is hozzáállhatunk úgy, hogy az elkészítése mint folyamat is számít. Valakinek a minta fontos, másnak a rituálé.”
Ritka, hogy megbánnák a hegtetoválásokat. Gábor szerint egyrészt jobban átgondolják az emberek a készíttetését, másrészt idővel a minta kifehéredik és messze nem lesz annyira szembetűnő, mint egy tetoválás.
Fotó: Neményi Márton
Hol a határ?
„Ma már rutinból tudom, mit kell látnom és éreznem vágás közben, hogy az megfelelő legyen – mondja Gábor, aki ha nem vállal egy felkérést, annak inkább csak technikai okai vannak. – Volt már, hogy túl nagy felületen kérték kiszedni a bőrt a mintához vagy túl aprólékos kivitelezésűt kértek, aminél egyértelmű volt, hogy gyógyulás után nem fog jól látszani. Ezeket leszámítva a mintával kapcsolatban nem érzem jogosultnak magamat rá, hogy eldöntsem, ki, mit, miért akar magára tetováltatni.”
Az extrém kérések inkább a testmódosítás más területei kapcsán futnak be hozzá. „Intim tájékon a vágás vagy az égetés elég extrém, de égetést amúgy sem nagyon csinálok, mivel ott nehezebben kontrollálható a gyógyulási folyamat, így az is, milyen lesz a végeredmény. Azokat a kéréseket nem vállalom, amelyek funkciót vesznek el a testből. Volt már, hogy valaki a kisujja amputálását szerette volna, de ezek nem jó oldalát mutatják ennek a művészetnek.”
Fotó: Neményi Márton
„Anyukám már nem él, de ha élne és tudná, már biztos kinyírt volna – meséli Fanni, miközben készül a hegtetoválása. – Apukám egy részét látja, de nyilván nem ért vele egyet. Más generáció, nagymamám és ő is konzervatívabban állnak a dolgokhoz. Bőrön keresztüli lebegést is csinálok, suspensiont, ami nekem szintén egy önkifejezési mód, megnyugtató, meditatív állapot. Gáborral csinálunk ilyen fellépéseket fétisbulikban, amikről vannak fenn a neten is képek. Lehet, hogy már a családom is látott belőlük párat, de nem beszélünk róla. Inkább szóba sem hozzák a témát.”
Fotó: Neményi Márton
Gábor anyukája nyitottabban áll a dologhoz, igaz, volt ideje megszoknia, mivel foglalkozik a fia. „Nem szerették, mikor elkezdtem csinálni, és féltettek is. Azt mondták, veszélyes és hülyeség, de mostanra már elfogadták a helyzetet, nem lesz belőlem reklámszervező, aminek eredetileg tanultam.”
Ha a tetoválásokkal kapcsolatban felmerülhet a magamutogatás vádja, akkor a hegtetoválásokat illetően még inkább előjöhetnek hasonló előítéletek. Gáborék azonban nem tartják magukat exhibicionistáknak. „Nem mutogatjuk magunkat öncélúan, nem akarunk sokkolni senkit a kinézetünkkel, vagy azzal, amit csinálunk. Egyszerűen csak mi így élünk, nem is akarjuk ezt feltétlenül mások orra alá dörgölni. Persze valahogy mindig előtérbe kerülünk a médiában is, de nyilván ennek ez az ára.” Úgy gondolja, a felelősségük, hogy kulturáltan válaszoljanak a kérdésekre minden társaságban. „Ez még nem perverz, amit mi csinálunk. Nagyon negatív visszajelzést egyébként nem kaptam még, nem estek még nekem sehol, hogy ez mennyire gáz. Inkább az érdeklődést tapasztalom. Persze nem is szeretnénk félvállról venni ezt a dolgot, mindenki, akinek ilyen látható dolgok vannak a testén, úgy gondolom, felelősséggel tartozik a többiek miatt is. Ne az a kép alakuljon ki az emberekben, hogy ott az a tetovált paraszt.”
A végeredmény (Fotó: Zagyvai Gábor)
Tetoválások és jelentések
- Generációk ellopott identitása: ezt is jelentheti egy mai arctetoválás
- Szociális szorongását akarja enyhíteni tetkókkal és piercingekkel egy srác