“Amikor a fiam mindössze héthetes volt, egy titokzatos betegség miatt többször is leállt a szíve egymás után. Néhány nap után lélegeztetőgépre került; az orvosok ekkor szembesítettek minket azzal, hogy ezek után a kis szíve sosem fog már rendesen működni. Hogy nagyon hamar átültetésre lesz szüksége ahhoz, hogy élhessen.
Ő az első gyermekünk, szóval nem tagadom, nagyon megviselt a dolog. Azon túl, hogy meg kellett küzdenem az anyaság kihívásaival – a hormonfröccsel és a kialvatlansággal –, egyúttal szembe kellett néznem rögtön azzal is, hogy elveszíthetem a gyermekemet. Még azelőtt, hogy igazán magaménak érezhettem volna. És senki sem tudta megmondani, miért.
[…]
Miközben engem elnyelt a bánat és a gyász, a fiam bajnokhoz méltón küzdött. Az orvosok azt mondták, hogy a veséi néhány hónapnál tovább nem működnek majd rendesen, ehhez képest jóval a jelzett határidő után is képes volt lepisilni az ápolókat. Azt is mondták, hogy a tüdeje megtelik majd folyadékkal, de nem így lett. Semmi sem lassíthatta őt le, még a felnőtt adag nyugtatók sem.
Sosem adta fel, amit magamról nem mondhatok el sajnos. Az egyedüli mentségem, hogy a legnagyobb, legmélyebb sötétségben kétségbeejtően nehéz megtalálni azt a hajszálnyi reménysugarat. De épp, mikor már úgy éreztem, hamarosan elveszítem saját magamat és végleg elnyel a sötét, megjelent a remény. Egy kéz nyúlt értem a pokol legsötétebb bugyrába, hogy felhúzzon. A tied.
Amikor felhívtak, hogy találtak a fiamnak megfelelő donort, pontosan tudtam, milyen árat fizetek a boldogságért. Azt kívántam, bárcsak lenne valami, bármi, amivel segíthetnék neked. Napjában legalább ezerszer gondolok rád. Ha a fiam elmosolyodik, ha valami új dolgot csinál, vagy ha hallom az új szívének dobbanásait, rád gondolok. És bűntudatom van. Mert tudom, hogy az én boldogságom a te gyászod.
Tudom, hogy ha azt mondom »köszönöm«, az messze nem elég, de ez minden, amit mondani tudok. A szívem legmélyéből, minden sejtemmel köszönöm neked. Mindkettőnket megmentettél.”
Olvass még többet a szervátültetésről az NLCafé oldalán:
- A 10 éves Tímea májátültetés után “úszta le” Európát
- A transzplantáció lélekvándorlás?
- Egyre több betegnek kell várnia szervátültetésre
