Csallóközi rokokó
Győrtől mindössze 30 km-re, Csallóközben egy elegáns kastélyszállóban mindenki arisztokratának érezheti magát. A Nyékvárkonyban található Amadé Chateau igazi rokokó ékszerdoboz, ahol cukorkaszínűek a párnák, és rizsporos parókát viselő családokat ábrázoló kárpit vonja be a foteleket.
A reneszánsz alapokra épült kastély a szóbeszéd szerint várkastély volt, de valószínűbb, hogy vidéki kúriának használta az Amadé család, míg a 15. században át nem költöztek a bősi vízi várba, így a kastélyépület akkor pusztulásnak indult. A kastély mai formájának alapjait Pfeifer Mátyás rakatta le 1904-ben, amikor is Lajos-korabeli kastélyt építtetett. Stílusa a rokokó világát (Amadé László költő korát) idézi fel, amikor mindent eltúloztak, és átformáltak, olyannyira, hogy a parkban még a bokrok sem nőhettek úgy, ahogy maguktól nőttek volna.
Amadé László dalköltő igazi világfi volt és kedvelt alakja a csallóközi nemesi társaságoknak. Bátor katona volt, sok nyelven beszélt, s végigharcolta fél Európát.
Ahogy azt a kastélyban tett történelmi séta során a concierge elmondta, a rokokó stílus és Amade László tisztelete mindenhol jelen van. A francia mintára készült éttermi faburkolattól kezdve, a cukrászda termében látható csallóközi barangolásokat bemutató festményen keresztül, a kastélyt körülölelő csodaszép angolparkig minden a rokokó világot idézi. A Várkony címerében is látható békanemzetség és a Csallóközben igen gyakori szitakötő is visszatérő motívum a dekorációban, és az Amadé család jelmondatával (Amore et candore: Szeretettel és becsülettel) is több helyen találkozhatunk, a dalköltő egyes verseit pedig a spa üvegajtóin is olvashatjuk.
Csallóköz régies elnevezése, a Kukkónia a tatárjárás idejére utal. A mocsaras-lápos Csallóköz területén a tatárok elől bujkáló emberek “kuk-kuk” kiáltásokkal üzengettek egymásnak, így figyelmeztettek az ellenség közeledtére, vagy az épp aktuális búvóhelyüket tudatták egymással. A “kuk-kuk” kiáltással a vöröshasú unka béka hangját utánozták.
Csallóköz, Európa legnagyobb folyóközi szigete egykor az Aranykert nevet viselte, a Duna homokjából ugyanis aranyat mostak még néhány évtizeddel ezelőtt is – ezt szimbolizálja a fürdőben a medence mennyezete is többek között. A csallóközi ősi szokások mellett igazi egzotikumokkal is lehet itt találkozni: török hammam fürdő és kínai szalon is van a kastélyban, de részt vehetünk szaunaszeánszon vagy középkori lakomán is. A bodaki ágvizeken vízitúrázhatunk, és egy környékbeli kirándulást is érdemes betervezni: a vadregényes csallóközi táj szinte páratlan, már-már az őserdőkre emlékeztető vidékekre is eljuthatunk.
Slowfood Kukkóniában
Az elegáns, Pompadour névre hallgató kastélybeli étterem konyháját 3 szóval lehetne jellemezni: szezonális, hagyományos, házias ételek – vagyis tradicionális csallóközi konyha helyi alapanyagokból. A gyümölcsösből származó saját zöldség-gyümölcs mellett a halat a környékbeli tavak mellől, a vadat a várkonyi vadászoktól szerzik be, de saját csirke és mangalicafarm is van. Az étterem a slow food mozgalom értékeivel összhangban működik, csakúgy, mint a dunaszerdahelyi, Szlovákia tematikus étterme díját is elnyerő Villa Rosa étterem. Bindics Imre séf mindkét helyen egy remek, csallóközi fiatalokból összeállított csapattal dolgozik a régió hagyományos ételeinek újragondolásán.
A Slow Food (melyet magyarul komótos étkezésnek fordítunk) egy nemzetközi mozgalom, amely az egyes országok és régiók étkezési hagyományainak megőrzése, védelme érdekében jött létre. Amikor 1986-ban Rómában megnyílt az első McDonald’s, Carlo Petrini gasztronómiai szakíró felháborodottan jelentette ki: Rómának nem fast foodra, hanem slow foodra van szüksége! A mozgalom hivatalos kezdete 1989 őszére tehető, amikor 15 ország képviselői elfogadták a Slow Food Manifesztumát. A slow food jelszava: Ünnepeljük vidékünk ízeit, s legyünk rájuk büszkék!
A kastély éttermében három emblematikus alapanyag köré épülnek a szezonális ételsorok: a Csallóközben őshonos porhanyós, omlós húsú mangalica, mely újra fénykorát éli, a marhapofa, és az aranypecsenye szinte mindig szerepel az étlapon. A denevérhús néven is ismert aranypecsenye igazi különlegesség: a sertés hátsó combjának belső feléről metszik le (formája olyan, mint egy denevérszárny), és mivel ez az izom nem dolgozik, ezért rostjai puhák maradnak, így egy igazán szaftos, vajpuha hús, amiből például tökéletes rántott hús készíthető.
A szezonális alapanyagokra épülő, sok esetben régi, tradicionális receptek alapján összeállított menüsorok szinte minden egyes eleme helyben, és helyi alapanyagokból készül: a reggelit kísérő krémek, lekvárok, és gyümölcslevek is saját készítésűek, a péksüteményeket is házilag készítik, ahogy az ötórai tea mellé kínált süteményeket is. Igazi slow food paradicsom.
