Figyelem a műsort, és valóban változik a kép. Az elején az volt a leosztás, hogy Havas a tájékozott vérprofi, aki kötözködik, te meg a butácska csaj, aki jó egyszerűeket kérdez. És belőled is egyre inkább előbukkan az érzékeny és kíváncsi nő.
Az embereknek eleve van egyfajta ellenérzésük velem szemben. Előítéletesek azzal kapcsolatban, amit korábban a médiában csináltam. Havassal szemben szintén vannak averziók. Mindenkit beraknak egy fiókba, és onnantól kezdve pontosan tudjuk, kicsoda ő és mire képes. Nekem meg az a dolgom, hogy meglepetést szerezzek a nézőknek. Lehetőleg kellemeset. Kíváncsi ember vagyok, és tényleg érdekel, hogy annak, aki velem szemben ül, mi a véleménye az adott témáról. Amikor Friderikusszal készítettem a Claudia Show-t, éppen abba buktam bele, hogy nem én kérdeztem, hanem Sándor. Az volt a fontos, amit a fülhallgatón keresztül diktált. Ha mást mertem kérdezni, komoly viták alakultak ki.
Alapvető tévedés veled kapcsolatban, ha valaki irányítani akar?
Azzal még nem is lenne baj. A gond ott kezdődik, ha valaki a saját képére akar formálni, és kinevelni belőlem egy olyan újságírót, amilyen éppen nem vagyok…
Milyen téma érdekel a legjobban?
Az emberi sorsok. Az ismert emberekkel kapcsolatban pedig leginkább az, hogy képes vagyok-e valami olyat megtudni róla, ami számomra is megdöbbentő azon túl, amit leírnak róla a Story magazinban. Ezért kell jól kérdezni, és ezt még meg kell tanulnom.
Amikor elkezdtél tévézni, jószerivel semmit sem tudtunk meg rólad a Csííz!-ből. Amikor más vizekre eveztél, már jobban látszott a személyiséged többi eleme. De azért igazából a színpadon tudnád megmutatni magad, nem?
Nem! Azok csak szerepek! Ez meg itt, reggel, tényleg én vagyok. Minden reakcióm Liptai Claudiáé. Nem tudok hazudni, és magától jön minden. A színpadon, mint Nyina, nem önmagam lennék. A színház most teljesen kiesik az életemből.
Amikor annak idején találkoztunk, megkérdeztem, megérte-e feláldozni a színésznői karriert a médiáért. Akkor azt válaszoltad, hogy még nem tudod. Hogy látod ezt ma?
Még nem érzem a dolog áldozat-részét. Folyamatosan dolgozom, és olyasmit végzek, ami teljesen kitölti a napjaimat. Nem érzem a színház hiányát. Biztosan félre is raktam magamban valahová ezt az egész színházasdit. Megnéztem például az ötszázadik Dzsungel könyve-előadást. Közben arra gondoltam, milyen jó lenne ott lenni
Aztán láttam lejönni az izzadt kollégákat, akik három órán keresztül halálra küzdötték magukat a színpadon, és rögtön éreztem, milyen hatalmas meló van mindebben. Úgyhogy én most teljesen boldog vagyok azzal, amit teszek. Egyébként, később szeretnék majd színpadra lépni. Valami drámai dologban szeretnék részt venni, valami kifejezetten nehéz feladatot megoldani. Olyasmit, ami nem jön könnyen. Ilyen volt az Antigoné, amelyet három éve, Pécsi Ildikóval csináltam. Azt oda kellett rakni, azzal keményen meg kellett küzdenem.
Van elég időd magadra? Egyszer láttalak egy konditeremben edzeni.
Hát… Az az igazság, hogy a mozgás nekem mindig csak szükséges rossz volt. Több barátnőm is személyi edző, és mindig noszogatnak, de még így is nehéz. Inkább a labdajátékokat szeretem. Decemberben tartanak Szegeden egy kézilabdagálát; arra szeretnék a régi edzőmmel felkészülni. A kézilabdát imádtam! Kamasz koromban a mindenem volt.
Olvastam egy magazinban, hogy öt kilót fogytál. Ez mekkora siker önmagad felett?
Végigcsináltam egy diétát, és így adtam le ezt a súlyt. Érdekes, hogy amíg nem volt állandó kapcsolatom, olyan jól tartottam a súlyomat! Aztán jött egy jó ember, aki szintén szeret enni, és szép lassan elterebélyesedtünk. Ebből nagyon nehéz visszafogyni, főleg így, harminc felett. Állandó küzdelmet folytatok: eszem a salátákat, léböjtkúrákat tartok. Ami három év alatt feljött, az sajnos, ugyanannyi idő alatt fog lemenni. Lassú folyamat lesz, de nem foglalkozom vele túl sokat. Megteszik ezt helyettem az emberek.
Az elmúlt hetekben más miatt kerültél címlapokra. Futótűzként terjedt el a sajtóban, hogy babád lesz.
El is képedtem. Van az a régi játék, amikor a sor elején valaki súg egy mondatot az utána következő fülébe, és mire a soron végigér a szöveg, egészen más lesz belőle. Nem tudok mit kezdeni vele, hogy ez a fő hír
Nem tartják tiszteletben, hogy erről nem akarok beszélni, mert ez az én magánügyem. Azért sem akarok erről bármit mondani, mert rossz példák lebegnek a szemem előtt: több médiaszereplő is beszélt már a saját terhességéről, és nem lett jó vége, hogy elkiabálták. Mindenki látni fogja rajtam, ha babám lesz. A hírekkel kapcsolatban pedig arra gondolok, hogy ha újságíró lennék merthogy nem vagyok az , milyen szívvel írnék arról, amiről megkért valaki, hogy ne verjük nagydobra.
A házasságról azért szoktál beszélni. Pontosabban, hogy most már meg kellene szervezned a saját esküvődet.
Nem hiszek a házasságban. Az egészből egyedül a fehér ruha az, amire vágyom. Nem szeretnék nagy esküvőt. Félnék tőle, hogy nem érzenék jól magukat a vendégek
A bonyolult szervezkedésektől mindig tartok. Azt gondolom, hogy a papír nagyon sokszor elrontja a dolgokat. Az ember hirtelen azt képzeli, hogy megbéklyózta magát. Ugyanakkor hiszek a házassági szerződésben. Mert úgy tartom, a jó kapcsolat és a barátság alapja a pontos elszámolás. De a házasság akkor jó, ha tényleg mindkét fél őszintén akarja. Én így is boldog vagyok. Gesztesi Károly a legjobb ember az életemben. Ha vele vagyok, olyan, mintha bezárnék magam mögött egy képzeletbeli ajtót. Biztonságban érzem magam.
