Tímár Tünde |
Van egy harmadik típusú orosz gép is, de az szerencsére ritkábban jár, mert eléggé öreg meséli Tímár Tímea, aki Pilisvörösvárról jár Budapestre főiskolára. Hetente legalább háromszor vonatozom oda-vissza, sokkal gyorsabb és pontosabb, mintha távolsági busszal mennék. A vonatok télen néha elakadnak a hideg és a hó miatt, az is előfordul, hogy az új, számítógép vezérelte mozdonyok nem engedelmeskednek. Az egyetlen igazi probléma, hogy mivel ezen a vonalon csak egy sínpár van, a szerelvényeknek várniuk kell egymásra. Ezért járnak csak negyvenpercenként. Mert Esztergom felé például a vonatnak fel kell érnie Piliscsabára ahhoz, hogy a szembejövő járat ott a sínre csatlakozhasson. Ennek ellenére sokan járnak vonattal, különösen azóta, hogy volt egy óriási csőtörés a Bécsi úton, ami megbénította a Budapest és Pilis közti közúti forgalmat. Reggel Pilisvörösvártól a Nyugati pályaudvarig a menetidő negyven perc, míg ez busszal körülbelül egy óra lenne, de soha nem lehet pontosan kiszámítani. Mivel az ingázók reggel befelé, este pedig Pestről kifelé mennek, ezért én is mindig a dugóban utazom. Ezért nem mindegy, mennyi a menetidő, és azt az időt hogyan töltöm el.
A jövő (vas)útja
Mindenütt késik |
Amióta privatizálták a vasutat, idekinn sokkal rosszabb a helyzet meséli Vérmezei Csilla, aki közel ötven éve él és vonatozik Angliában. A különböző útszakaszokat más és más cégek vették meg, ezért ha valami probléma adódik, mindegyik a másikra mutogat. Nem lehet kiigazodni a jegyárakon sem, mert minden órában más összeget fizetünk: csúcsidőben rengeteget, máskor egy kicsit kevesebbet. Az igaz, hogy a vonatok minősége jobb, mint Magyarországon, de ennek ellenére azt kell mondanom, hogy otthon megbízhatóbb a vasúti közlekedés. A vonatok itt nagyon sokszor késnek. Nyáron az a kifogás, hogy átmelegedtek a sínek, ősszel a lehulló falevelekre fogják a késést, télen pedig a puha hó minden baj okozója. Az az igazság, hogy negyven évig jóformán semmit sem költöttek a vasútra, és csak nemrég kaptak észbe. |
Az Európai Unió nagy hangsúlyt helyez a vasúthálózat elsősorban az Európát átszelő páneurópai vonalak, Magyarországon az Adriától a volt Szovjetunió államai felé, illetve a Bécsből Románia felé vezető folyosó fejlesztésére. Néhány éven belül talán megvalósul a vágyott úgynevezett interoperabilitás, vagyis a Párizsból elinduló vonat Athénig úgy haladhat végig a pályán egyféle kommunikációt használva , mintha egyetlen országon belül mozogna.
Az Európai Unió különböző forrásaiból lehet támogatást szerezni például a vágányhálózat cseréjére, peronépítésre, új, egységes vonatvezérlő berendezések vásárlására. Járműbeszerzésre viszont nincsenek pályázható források.
(Folytatás az e heti Nők Lapjában!)