Nagy utazás a tudattalanba

Külvárosi panelrengetegben keresem a hipnotizőrt, akihez kéthétnyi várakozás után jutok el. Kitérdelt tréningnadrágos asszonyság nyit ajtót, és vezet át az állott ételszagú nappalin. Ágyra fektet a homályos hálószobában, meggyújtja a gyertyákat, és mint egy imamalom, ismeretlen nyelven duruzsol. Elkezd fájni a fejem, résnyire nyitom a szemem, és felfedezem az ételmaradékokkal, piszkos poharakkal zsúfolt asztalt. Hipnotizőrömre nézek, aki már transzállapotban lehet, mert súlyos testéből egércincogásszerű vékony hangon közli, hogy ő egy angyalka, aki a felhők fölé fog repíteni. Elképzelem, amint a kövér, izzadságszagú, mackóruhás angyal hófehér szárnyain suhanok a mennyország felé, és elnevetem magam. Hipnotizőröm megsértődik, és ítéletet hirdet: nem vagyok még elég érett a transzhoz. Majd, ha már fejlődtem, jöjjek újra, de a foglalkozásért fizessem ki a hétezret.

A hipnózis veszélyei

– Örülhet annak, hogy komolyabb problémák nélkül megúszta az egészet – mondja Kiszely Márta klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta. – A hipnózis nem játék, ezért oktatják az orvosi vagy pszichológusi diplomával rendelkezőknek. A botcsinálta hipnotizőrök után sokak útja vezet a pszichiátriára.

– Mi történik az emberrel hipnózisban?

– Módosul a hipnotizált személy tudatállapota, aki átengedi az irányítást a hipnotizőrnek. Megszűnik a saját akarata, a kontrollja, nem figyel a körülötte zajló eseményekre, nem hall mást, mint a hipnotizőr utasításait. Olyan képek villannak fel előtte, amelyeket éber állapotban a tudata háttérbe szorít.
Ezekkel a képekkel dolgozik a terapeuta, és deríti ki, mi van a páciens szorongás vagy egészségi problémája mögött. Mint ahogy hipnózis során vált világossá, hogy a huszonöt éves betegemnél az állandó torokgyulladását, a fél oldalának egyre érzéketlenebbé válását szülei egymás iránti elhidegülése, és a napirenden lévő otthoni veszekedések okozták.

A hatvan-kilencven percig tartó hipnózis végén a szakember befejezi és lezárja a beindított lelki folyamatokat, és pszichoterápiás módszerrel segít a betegnek feloldani a problémáját. Ha a testi tünetek nem visszafordíthatatlanok, akkor idővel az is megszűnik.

– Az önjelölt hipnotizőrök is képesek a pácienst transzállapotba juttatni?

– Igen, ugyanis ez egy technika. Velük inkább az a baj, hogy mivel képzetlenek, nem tudják felmérni, mi az, amit a páciensük lát. Fogalmuk sincs arról, milyen következményei lehetnek annak, ha olyan emlékek, érzetek törnek felszínre, amelyektől a páciens megrémül. Előfordult már, hogy a hipnotizált személy a francia forradalom idején látta magát a guillotine alatt, és velőtrázó félelmet élt át transzban. Fulladásos tünetek léptek fel nála, amitől a hipnotizőr is pánikba esett, és orvosi segítséget kellett hívni mindkettőjükhöz.
Veszély rejt az is, hogy transzállapotban olyan parancsot adhatnak, amelyet akár hónapok múlva teljesít a hipnotizált személy. Például, ha a hipnotizőr azt mondja, két hónap múlva vegye fel az esőkabátját, akkor ez a hipnózis után feledésbe merül. Ám, amikor elérkezik a beszuggerált idő, bele fog bújni az esőkabátba, még akkor is, ha hétágra süt a nap.

– Így bármire rávehető az ember! Ha azt mondja, ugorjak a kútba, én megteszem?

– Nem. Ugyanis alapvető tény, hogy senkit sem lehet rávenni olyan dologra, ami az erkölcsi, etikai felfogásával ellentétes. Éppen ezért, ha valaki nem akarja, akkor nem lehet hipnotizálni.

» A cikk itt folytatódik.