A modern felfogás szerint ma már egy álláskeresnél nem csak az a fontos, hogy a pályázó milyen komoly szaktudással rendelkezik, hanem az is, hogy milyen jól kommunikál, és mennyire rugalmas. Ez utóbbi két szempont mutatja többek között azt is, hogy az egyén hogyan “bánik el” saját magával, hogyan győzi le a cél érdekében saját indulatait. Mert ugyebár a legfőbb ellenségünk önmagunk – tartja a mondás.
Feszültségkeltés? Ne próbáld ki!
Akár főnök vagy, akár beosztott, a cél ugyanaz: átjuttatni munkacsoportodat az aktuális megpróbáltatáson minél gyorsabban, hatékony munkával. Ehhez persze szükség van nagy adag türelemre, és rugalmasságra is. Érdekes módon, az emberi közösségeken belül nem kizárólag az ellentétes érdekcsoportok között dúlhat háború, hanem az egyazon célért küzdő csapatok tagjai között is. Ráadásul milyen végletes formákban! Így aztán saját főnököd, vagy munkatársad esetenként igen megnehezítheti számodra a munkát, és persze ugyanígy érezhet ő is veled kapcsolatban. Hogy elvárhasd a problémamentes légkört és a maximális tiszteletet saját személyeddel kapcsolatban, neked sem szabad a gondok okozójává válnod.
Viszont ha már kész a baj, a feszültséget azonnal meg kell szüntetni, iszen nem ismeretlenek még az olyan munkahelyi történetek sem, ahol az egymásra kígyót-békát mondó alkalmazottakat rövid úton az utcára teszik. Mert vajon ki akar olyanokkal együtt dolgozni, akik a feszültségkeltés mellett, a nagy lélekharc közepette gyakran azt a határt sem ismerik fel, ahol már minden kötél szakad. Az ilyenektől még a legbéketűrőbb munkatárs is szenved.
A modern cégvezetés, a HR-szakemberek persze már számtalan jó megoldást ismernek, de ezeket jobbára azért alkalmazzák, hogy megelőzzék a feszültségek kialakulását, nem pedig azért, hogy könnyedén megszüntessék őket.
Hatodik érzék
Ebben a helyzetben is gyakran a legősibb eszközök a leginkább célravezetőek. Az illedelmes viselkedés nem csupán megelőzhet és megoldhat néhány gondot, de környezetedben tiszteletet szül, főleg, amikor a “megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel”-elvet követed. Azt azért nem tagadhatjuk, hogy a feszültségoldás elsődleges eszköze az őszinteség, és a rászánt idő, de mi van akkor, amikor hatodik érzékünk mást súg, amikor ez nem járható út? Ilyenkor marad az előzékenység, ami komoly odafigyelést és kifinomultságot igényel. Alapjában véve ez olyan viselkedési forma, ami az észérvek helyett az ember érzelmeire apellál, tehát egyszerűen tiszteletet nyilvánít a másik fél irányában. Aki itt arra gondol, hogy ez saját büszkeségünk csorbítása lehet, minden bizonnyal téved, hiszen adott esetben az igaz ellenfélnek is illik megadni a kellő tiszteletet. Ha valakinek viszont mégis folt esik a “becsületén”, a végeredmény ismeretében nyugtázhatja, hogy a jó cél érdekében cselekedett.
