Ebben az évben Horváth József, a Debreceni Egyetem rákkutatással foglalkozó diákja kapta a Gergely Alexandra Emlékdíjat. Tavaly a Roma Sajtóközponttól Aranypánt Díjat kapott, elsőként. József példakép a szó legszorosabb értelmében, és ennek semmi köze ahhoz, hogy roma származású.
Fotó: Gyarmati Lili
10 éves kora óta dolgozik, akkor építkezéseken segített, most egyetemen kutat. Jogásznak készült, biológus lett, mert a középiskolai biológia-tanárnője unszolására beszállt egy drogkutatással foglalkozó csapatba, ahol annyira megszerette a tudományos munkát és a biológiát, hogy azóta is ezzel foglalkozik. Akkor a marihuána idegélettani mechanizmusát kutatta, két teljes évig, és tudományos dolgozatával a kategória legmagasabb díját is besöpörte. Ekkoriban derült ki számára, hogy a biokémia és genetika mennyire varázslatos, és onnantól kezdve csak kutatóként tudta elképzelni a jövőjét. Nem is volt kérdés, hogy a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Karán is erre a szakirányra megy. Családjából elsőként lett egyetemista, bár mindhárom testvére leérettségizett, két nővére és bátyja is.
Fotó: Gyarmati Lili
“Biztosan nagyon szerencsés vagyok, mert én soha nem éreztem, hogy a származásom miatt megkülönböztetnének. És persze abban is mázlim van, hogy nálunk otthon értéknek számít a tudás, a tanulás, pedig nagyon szegények voltunk. Az édesapámnak több száz könyve volt, és imádott olvasni, azt hiszem tőle örököltem a tudásvágyat. Mindig jól tanultam, és a tanáraimtól leginkább dicséretet és biztatást kaptam. Az egyetemen a diákok nagy része külföldi, egyáltalán nem lógok ki a sorból, és engem eddig csak az alapján ítéltek meg, amit letettem az asztalra.
Molekuláris genetikából szereztem mesterdiplomát, legkésőbb 2018-ban szeretném megszerezni a doktori címet is. Jelenleg kutató-biológusként a szájüregi rák korai diagnosztizálásán dolgozom. A kutatás lényege az, hogy az emberi nyálmintából megpróbáljuk megtalálni azokat a géneket, amelyekből ki lehet mutatni egy sokkal korábbi stádiumban is a szájüregi daganatot. Lassan a záró kísérleteknél tartunk, de publikálás előtt nem mondhatok erről sokat. Én hiszem, hogy ez a kutatás sikeres, és arra is vannak biztató jelek, hogy éveken belül meglehet a rák kezelésének a leghatékonyabb módja” – meséli József.
A fiatal kutató december 27-én lesz 29 éves, és a munkája mellett igyekszik sokat sportolni, mert azt vallja, hogy csak egészséges testben lakhat egészséges lélek. Így 10-12 óra munka után feláll a laboratóriumi asztalától, és elindul az edzőterembe, ahol simán fekvenyomásokat végez 140 kilóval, vagy bokszol.
Imádja az okostelefonokat, legtöbbször motiváló idézeteket, gondolatokat olvas rajta. Miközben genetikusként is az emberiség jövőjéért dolgozik, József a hétköznapokban is igyekszik tenni az emberekért. Sokszor tart előadásokat gyerekotthonokban, iskolákban, ahol a hátrányos helyzetű gyerekeknek és szüleiknek próbál reményt adni a saját példájával. Ő azt vallja, hogy igenis lehet változtatni az embernek a saját sorsán, és azt a mondatot, hogy “miért pont nekem sikerülne”, el kell felejteni. Igenis hinnie kell minden embernek saját magában, és bíznia kell abban, hogy el tudja érni, amit akar. József szerint a legnagyobb gond az, hogy az emberek nagy részének nincs célja, amiért dolgozhat, ezért ő arra biztat mindenkit, hogy tűzzenek maguk elé célokat, és akkor sikerülni fog minden.
“A környezetemben mindenki nagyon büszke rám, nemcsak az anyukám, de a tágabb családom is, és a környékünkön igazi híresség vagyok, annak ellenére, hogy már 10 éve Debrecenben lakom. Rengeteg barátom van Karcagon, akikkel együtt játszottam kiskoromban, vagy együtt jártunk suliba, de a gyerekeket már nem ismerem, viszont ők tudják, hogy ki vagyok, és így sokszor beszélgetek ismeretlenekkel is. Karácsonyra természetesen hazamegyek, de a két ünnep között már újra a laboratóriumban leszek, mert nagyon sok munkám van.”
József nagy álma, hogy néhány évet Amerikában tölthessen, mert ott szerinte bármit el lehet érni, a határ a csillagos ég. A másik közelebbi terve, hogy családot alapítson, mert nagyon vágyik gyerekekre és feleségre. Azt, hogy hol fog letelepedni, még nem tudja, ezt a jóistenre bízza. Szerinte egy kapcsolatban sem a bőrszín, sem a vallási hovatartozás nem számít, csak az, hogy közös értékek mentén gondolkodjon egy pár, és képesek legyenek kompromisszumokat kötni egymás kedvéért, ha szükséges.
Ha szórakozásról van szó, akkor József legszívesebben táncolni megy, és a cigányzene mellett a technozenéért is rajong. Sok barátja Budapesten lakik, és ő sem tartja kizártnak, hogy a fővárosba költözzön, mert úgy érzi, hogy itt több a lehetőség: több labor van, és talán a kutatások finanszírozása is egyszerűbb a fővárosban. Arra a kérdésre, hogy 50 évesen hogyan képzeli el önmagát, nagyot nevet:
“Mindenképpen egy mediterrán országban élek, ahol van egy éttermem is, mert a főzés és a gasztronómia is a szenvedélyeim közé tartozik. Sokat rajzolnék, mert rajzolni is nagyon szeretek, kisebb koromban képzőművész akartam lenni, és a tetoválásaim egy részét is én rajzoltam, szóval ez nagyon fontos nekem.
Közben persze főállásban kutatóként dolgoznék, csak azt nem tudom, hogy a hivatásom mellett akkor hogyan jutna időm minderre, amit felsoroltam. Mindegy, hiszen álmokról van szó, szóval akkor álmodjunk nagyot, hiszen erről szólt az eddigi életem! Ja, és persze 50 évesen már legalább két vagy három nagy gyerekem is lesz, ezt kellett volna először mondanom.”
