Használati utasítás férfiakhoz

„A nő a szeretett férfi életét egybe akarja olvasztani saját életével; a férfi a szeretett nőt a saját lényéhez akarja fűzni mennél szorosabban.” (Weöres Sándor)

… a nő a szeretett férfi életét egybe akarja olvasztani saját életével…

A költő tökéletes rajza mellé a magam szerény módján odakennék néhány elnagyolt színfoltot. Kedves hölgyeim, lányok, asszonyok! A férfiak agyának legmélyére egy nagyon egyszerű program van betáplálva: megkapom vagy megölöm – a tudományosság kedvéért nevezhetjük ezt akár létfenntartási ösztönnek is. Ehhez hozzájárul a kisfiúkorból származó döbbenetes felismerés: jé, farkam van, és még játszani is lehet vele! Sokan ezzel a konfigurációval működnek életük végéig.

Ők soha, de soha nem fognak úgy tekinteni egy nőre, mint egyenrangú partnerre; nem, egy lukat látnak csak, amivel tovább lehet játszani. Később persze ők is lehiggadnak – fogytán az erő, no és a kényelem is nagy úr. Ezek a férfiak csak és kizárólag azt akarják. Szex kell nekik, sör, tévéfoci és napi egyszer meleg étel. Ha ezt megkapják, remek robotot lehet belőlük fabrikálni: üzembiztosan hazahozzák a pénzt, vagy legalábbis csak módjával csipegetnek le belőle. Így egy látszatra működőképes családot össze lehet gründolni, ám ebben a helyzetben nem a szeretettel, hanem inkább a félelemmel lehet a férfira hatni. A félelmetes-jóságos, büntető-jutalmazó anyára van szükségük, aki egyben a szeretőjük is. Figyelem, egy felnőttnek látszó kisgyereket kell nevelgetni!

A szív útvesztője …

Sokan igyekszünk persze felnőttebbé válni; a „megölöm” parancsot talán sikerült valamennyire visszaszorítani, legalábbis átadtuk az állam, a hadsereg kezébe ezt a fura foglalatosságot, de a másik „meg”-gel kezdődő utasítás ugyanúgy tovább él bennünk. Leküzdhetjük ezt az ingert, de az első impulzus mindig ez lesz. Éppen ezért elképzelhetetlen egy férfi számára, hogy miért ne akarna egy nő lefeküdni vele. Jó tanács következik! Ha egyszer le akarsz koptatni egy férfit, csak annyit mondj neki: tulajdonképpen szimpi vagy, de valamiért nem feküdnék le veled. Úgy megsértődik, hogy soha többé nem látod.

Ha a fentieket jól végiggondoljuk, akkor végre rátérhetünk a költőzseni idézetére is. A nők el nem tudják képzelni, hogyan lehet kibírni nélkülük. Hiszen ők bezzeg mindenhová magukkal cipelik a szeretett férfit: ott van velük a munkahelyen, a buliban, a tévé előtt, még talán az álmokban is. Legszívesebben hordanának magukkal egy tenyérben hordozható, gombnyomásra aktivizálható férfit, aki történetesen a szerelmük. Ha lenne egy kis alaptőkém, kikísérletezném a vízben azonnal oldódó hím-port, nagyot kaszálnék, az biztos. A nők mindenben osztozni akarnak, ráadásul, ha szeretnek valakit, minden idejüket vele akarják eltölteni.

…alig bírtam ki nélküled, teljesen átnedvesedett a bugyim…

A férfi ezzel szemben nagyon is jól elvan magában (vagy éppen a haverjaival); akár napokig is kibírja szerelme nélkül. Ám mégis azt szereti a legjobban, hogyha a nő bármikor rendelkezésére áll, ami ezt jelenti a gyakorlatban: vadító szerelésben vonaglik az ágyon, és azt sóhajtozza, „alig bírtam ki nélküled, teljesen átnedvesedett a bugyim”. „De hát nincs is rajtad bugyi”, somolyog a férfi az álompárbeszéd folytatásában.

A kettőt hogyan lehet mégis eggyé olvasztani, még ha elsőre lehetetlennek is tűnik? Valahogy meg kell tanítani a kiválasztott férfit arra, hogy a nő nem csak a nemi szerv köré nőtt hús, hanem egy ember. A nőknek viszont meg kell tanulniuk, hogy a férfi elsősorban egy fallosz köré nőtt hús, akiből még akár embert is lehet faragni. De hogy hogyan, arra nincs recept.