H. E.: Tényleg! Az ottani partnerével is nagyon összemelegedett….
C.F.: Nos, Jennifer Ehle rendkívül kedves teremtés, nagyszerű színésznő. De ugye, én már akkor…
H. E.: Tudom. Livia.
C. F.: Igen. Erről van szó. Ne gondolja, hogy engem mindenki olyan vonzónak tart. Amikor Livia szüleinek akartam imponálni, és elárultam nekik, hogy én vagyok Anglia ügyeletes szépfiúja, nevetőgörcsöt kaptak.
H. E.: Gyöngyöt a disznók elé!!
C. F.: Hogy mondta?
H. E.: Csak az…. izé… eszembe jutott az a film, a Lány gyöngyfülbevalóval. Muszáj volt hosszú hajat növesztenie hozzá?
C. F.: Nos, mivel a festő, Vermeer, akit alakítottam, hosszú hajat viselt, igen. De egyébként paróka volt rajtam.
H. E.: Máskor ne vegye fel!
C. F.: Semmiképpen. Nézze, nem beszélhetnénk esetleg…
H. E.: De. Úgy tudom, írással is foglalkozik.
C. F.: Valóban. Tudja, a szüleim egyetemen tanítottak, a nagyszüleim misszionáriusok voltak, valahogy kompenzálni kellett, hogy én ilyen léha mesterséget választottam. Olvasta esetleg valamelyik írásomat?
H. E.: Hát… Az a helyzet, hogy… nem vonzódom különösebben az írásos műfajokhoz…
C.F.: Tényleg?
H.E.: Illetve… Nem mondana mégis valamit a filmről?
C. F.: Hát, annyit talán megsúghatok…
H. E.: Igennn!!
C. F.: Szóval, annyit talán elárulhatok, hogy Bridget és Darcy a végén egymásra talál. Tudja, nagyon nehéz egy sikeres film után elkészíteni a folytatást, hiszen a nézők újat is akarnak, meg persze felfedezni az előző részben megszeretett elemeket…
H. E.: … például a télikabátot…
C. F.: Télikabátot?!
H. E.: Iiigen. Emlékszem, ahogy úgy ment, olyan férfiasan az utcán, a hó kavargott, a kabát meg csak úgy lebegett, mint egy…
C. F.: Aha. Nos, rendkívül sajnálom, de most be kell fejeznünk. Sietnem kell.
H. E.: Jaj! Akkor legalább, nem üzenne valamit…?
C. F.: Az olvasóknak?
H. E.: Dehogy!! Nekem!
