dr. Botos Mária orvos-menedzser |
Igaz, hogy én már fiatalon sem voltam szívbajos, ha ismerkedésről volt szó. Szerettem és szeretem ezt a játékot, hiszen a randevúzás játék. Ha szerelemmel is párosul, az külön ajándék. Mi sétálni járunk a Ligetbe, vacsorázgatunk, mint a gyerekek, de már inkább egymásnak főzünk, minthogy étterembe mennénk. A randikra szinte egy percet sem készülődöm, hiszen a munkám miatt úgyis jól ápoltan kell kilépnem az utcára és ezt a tiszta külsőt, illetve tiszta tekintetet várom el a partneremtől is. A randevú helyszíne számomra egyáltalán nem lényeges, hiszen egy értelmes emberrel bárhol jó együtt lenni. Ha pedig kiderül az illetőről, hogy mégsem nekem teremtették, akkor is lehet értékes, tanulságos egy találkozás. A negatív tapasztalatokból rengeteget lehet tanulni! A hatvanhoz közel egy nő megbízható, okos társra vágyik. Aki a hátteret biztosítja számára, aki tiszteli, és aki hűséges ez a típus sajnos, kihalófélben van. Nemrég kezdtem egy új vállalkozásba, napi tíz-tizenkét órát dolgozom, és pontosan érzem, hogy nem mindegy, ki áll mögöttem.
A legemlékezetesebb találkozásunk az első volt. Már tíz perc után éreztük, hogy jól gondolták az ismerőseink, tényleg illünk egymáshoz, hiszen például azonnal be tudtuk fejezni a másik mondatait. Ha viszont ő ott, először unalmas, ha nincs benne az a csöpp vagányság, ami annyira nem jellemző a hatvanas korosztályra, akik inkább szoronganak, ha ismerkedésre kerül sor, akkor az egésznek lőttek. És persze a testi vonzalom ugyanúgy számít, mint régen, hiszen a testiség egy kapcsolat meghatározó része. Ha nem működik, kidobhatjuk az egészet. Érdekes, hogy nem költöztünk össze, ahogy a fiatalabbak szokták. Úgy tapasztaltuk, jobb, ha hagyunk egymásnak ennyi szabadságot. Egy kapcsolatban sokszor pár hét szünet csodákat tesz, de a pároknak általában nem adatik meg, hogy külön költözzenek arra az időre. Én kifejezetten élvezem, hogy önálló vagyok, dolgozom, tervezgetek, de közben van kire számítanom, nem vagyok magányos.