Pindroch Csaba – Kattints ide! |
Kosarazol?
Általános iskolás koromban több sportot kipróbáltam, a kosarazás eleve adott volt. Beálltam a hozzám képest mély növésű srácok közé, akik úgy aláztak meg, hogy közelébe sem engedtek a kosárnak. Három-négy edzés után megelégeltem, hogy nem hagynak érvényesülni, de utoljára még vállaltam egy meccset. Összeszokott csapattal mérkőztünk, bemelegítéskor úgy dobálták a hárompontosokat, mint a szél. Járkáltam a pályán két fejjel voltam magasabb mindenkinél és elhatároztam, hogy most az egyszer nem hagyom magam. Fogtam egy labdát, meglendítettem, és kosár lett. Azok megálltak egy pillanatra, és csak néztek: mi lesz itt, ha ez játszani fog? Ez volt életem első nagy sikerélménye, és azóta visszatérő álmom, hogy az utolsó másodpercben dobok egy hárompontosat a saját alapvonalamról.
Valami Amerika |
Szerencse is kellett hozzá. A Valami Amerikába az utolsó pillanatban ugrottam be, mert kiesett a főszereplő, és kerestek valakit helyette. Herendi Gábor rendező pont azokat kérdezte, akik engem javasoltak, egymástól függetlenül. A film annyira sikeres lett, hogy megijedtünk: túl nagyot dobtunk, ezért nagy árat fogunk fizetni. Így is lett. Öt filmajánlatot kaptam, öt főszerepre, még a Valami Amerika előtt. Mindet visszavették. Még Antal Nimród barátom is gondolkodott rajta, hogy kihagyjon a Kontrollból, pedig rám írta a szerepet.
Nagy kár lett volna ebből kimaradnod.
Nekem mondod? Amit Nimród rendez, az mind nyerő. A Kontroll eddig tizenhat nemzetközi díjat nyert, Oscar-díjra is jelölték, szerintem esélyes.
Nálad az is bejött, amitől sokan elvéreznek. A reklámfilm.
Azt is Nimród rendezte, és ebben a tényleg fantasztikus sörreklámban új szerepkörben mutatkozhattam. Végre férfi lehettem, nem pedig egy kinőtt nadrágos hülyegyerek. Elég sokáig kellett várnom arra, hogy ismét férfiszerepet kapjak, ezúttal Eszenyi Enikőtől, a Tévedések vígjátékában. Antipholus kettős szerepében azt is eljátszhatom, aki én vagyok, a kinőtt nadrágos és azt is, aki mindig szerettem volna lenni.
Kontroll – Kattints ide! |
Az első rögtön a pályám elején. Negyedikes voltam a főiskolán, és Marton László, az akkori osztályfőnököm a mostani igazgatóm Valmont szerepét osztotta rám, a Veszedelmes viszonyokban. Tudtam, hogy ehhez minimum ötvenévesnek kellene lennem, és ezer férfinak meg ezer nőnek egy személyben. Egy pillanatig sem hittem el, hogy Valmont én vagyok, csúnyán meg is buktam a vizsgaelőadáson. Harmincszor láttam a filmet, Malkovich Valmontjáról írtam másodikban a kollokviumot, azt is hármasra osztályozták. Most, hogy a Kontrollal kimentünk Szarajevóba, vetítés után odajött hozzánk egy pasi, és udvariasan bemutatkozott: John Malkovich. Mint egyik kolléga a másiknak. Este együtt vacsoráztunk, óriási buli volt, és amikor hazajöttünk, próbálni kezdtük a Tévedéseket. A legjobbkor jött ez a találkozás, mert felszabadított. Levette rólam azt a tízéves terhet, amitől képtelen voltam férfiként látszani a színpadon.
» Itt következik a II. rész!