Erotika a filmvásznon

El sem kezdődött még a film, máris 100 felett őrjöngött a pulzus, még szűkebb és kényelmetlenebb lett a szék, mint valaha. Az Emmanuelle hazai bemutatójára csak sündörögve szivárgott be a jónép, a pénztárnál elharapott félszavak hallatszottak csupán.

Régi idők mozija

Ekkorra már a kiéhezett férfisereglet kívülről fújhatta a Lady Chatterley szeretőjének összes dramaturgiai fogását, és fejből zengte Bo Derek, Greta Garbo vagy éppen a manapság – bár teljesen más okokból – újra oly nagy népszerűségnek örvendő Sophia Loren méreteit, hiszen a televízión keresztül számos olyan film érkezett be a háztartásokba, melyekben a fürkésző szemek kielégülésre találhattak.

Marilyn Monroe elbűvölő szépsége mindenkit megbabonázott, pillantásával, akkortájt merész és kacér viselkedésével férfiak millióit tudta több ezer kilométerről is magához láncolni. Ebben az időben a mozirajongóknak meg kellett elégedniük egy-egy cserfes pillantással, egy hosszan elnyúló csókkal, egy vad öleléssel, vagy egy hosszan felhasított szoknya alól kivillanó comb látványával.

Amerikában a 30-as évektől a 60-as évekig a ’Hays kódex’ értelmében tilos volt a pucérkodás. A volt miniszter tételesen megfogalmazta, hogy mi megengedett, és mit nem szabad megmutatni a vásznon. A hihetetlenül prűd “törvénykönyv” még azt is leírta, hogy mennyi ideig, és milyen pózban lehet csókolózni a filmben.

Változások kora

Kezdetben volt az erős és mindig tettre kész, romantikus férfi, kinek feladata és küldetése, hogy karizmatikusságával és erejével maga alá őrölje a leányt, nőt, asszonyt. Egyértelmű következménye ennek a férfifigurának, hogy a nőket a fenti összefüggésbe helyezve próbája a romantikával megetetni, a férfiak erotikus kisugárzását azok szent és sérthetetlen felsőbbrendűségének ábrázolásával teremti meg.

A hetvenes évektől viszont a helyzet jelentősen változni látszott, hiszen az akkoriban már éledező nőmozgalmak nyomást tudtak gyakorolni a hímnemű tömegfilm-rendezőkre is, akik akarva-akaratlan egyre inkább öncenzúrát gyakoroltak. A feminista filmkritika évei alatt persze tovább „fejlődött” és alakult a szex képi mechanizmusa, azonban a szex és erotika lassan elvesztette eredeti színterét.

Úgy látszik, mindennek meg kell, hogy legyen a helye: vidámságnak a filmvígjátékban, borzongásnak a horrorban, szexnek a pornóban. Ma már nincs vegyes fagylalt Bagaméri bácsinál, csak ez, az, vagy amaz, a kedves mozilátogató pedig előre válasszon.

Szex és erőszak

Manapság kézenfekvő, hogy aki ágyjelenetre vágyik, az a pornó felé fordul, esetleg kibekkeli az éjszakai műsorsávot, amikor megkezdődik az erotikus filmek sugárzása. Talán ezért is van az, hogy a szórakoztató-, művész- vagy akciófilmekben ma sincs több vagy nyíltabb szexjelenet, mint hajdanán.
Mindemellett tovább érezhető a feminin nyomású öncenzúra. A mai szexfilmek, szoftpornók készítői például kínosan ügyelnek arra, hogy az akciók résztvevői ugyanúgy élvezzenek, egyenlő hangerővel ziháljanak, és mindketten elégedetten hagyják el a csatamezőt.

Megváltozik azonban a helyzet, ha nemi erőszakról van szó – itt gyakorlatilag szinte minden megengedett: patakokban folyhat a vér, az áldozat lehet ruhátlan, hangosan sikoltozhat. Nem panaszkodhatunk tehát – képi– és hanghatásokban gazdag erőszakban nincs hiány a képernyőn.

Azonban vegyük azt is észre, hogy az öncenzúra olyan élethelyzeteket is elvet, mint pl. a nő fenekére pajkosan paskoló férfi – sőt, a „Zaklatás” című filmben Michael Douglas majdnem lapátra is kerül emiatt.