 |
| Freund Judit |
Valószínűleg a jól fejlett kommunikációs készségemet is tőle lestem el, korábban a csodájára jártam, milyen ügyesen intézi az ügyeket legyen szó valami utálatos hivatalról, vagy éppen egy rosszul sikerült ruhavásárlás utáni cseréről. Ez utóbbiban néha még ma is igénybe veszem a segítségét, mert ebben egyszerűen verhetetlen. Olyan kedvesen, de határozottan tud kérni, hogy senkinek sem jut eszébe ellenkezni.
Legutóbb, még engem is meglepve támogatott abban a döntésemben, hogy minden korábbi elkötelezettséget magam mögött hagyva, saját céget alapítsak. Szóval, ahhoz képest, hogy még teljesen más korban töltötte aktív dolgozó éveit, nagyon is naprakészen és frissen reagál a legvadabb dolgaimra is. Ő a legnagyobb kritikusom, de drukkerem is, ezért előbb-utóbb mindent megbeszélek vele, ami számomra fontos. Egy anyának viszont mindig ezerszeresen fáj, hogyha a gyerekének rosszulesik valami. Ezért igyekszem őt megkímélni az olyan helyzetektől, amelyekről előre tudom, hogy bántanák. Ilyenek általában a pasiügyek is. Nem tudom, másoknál hogy működik az anyai tanácsadás, a mi esetünkben biztos, hogy észrevétlenül. Rosszul bírom a történeteket és a jó tanácsokat, ezen olykor még kicsit veszekedni is szoktunk. Közben pedig óhatatlanul hat rám. Például imádom, ahogy kézben tartja a háztartást olyan könnyedséggel, mintha ez voltaképpen szórakozás lenne. Remélem, még sokáig lesz módom a fáradhatatlan prototípust csodálni!
Családi csillagok
Oszvald Marika
Sokszor, amikor visszanézem magam a televízióban, olyan, mintha az anyukámat látnám. Ugyanaz a mimika, stílus, alkat mereng el Oszvald Marika, aki szinte beleszületett az operett világába. Édesapja Oszvald Gyula, ismert bonviván, édesanyja, Halasi Marika, az Operettszínház egyik ragyogó csillaga volt. Valahol mindannyian tudtuk, hogy belőlem is színésznő lesz. Gyerekkoromban láttam anyu összes előadását, ötévesen már kívülről tudtam a szerepeit. Mire bekerültem a színházba, már a kisujjamban volt minden szöveg. Anyu persze visszarántott a földre, amikor bejelentettem, hogy én is ezt a hivatást választom. Marikám, nem úgy van ám, hogy csak kijelented, színésznő leszel, és máris te vagy a legnagyobb sztár Lehet, hogy nem fogsz tetszeni az embereknek, és akkor ott állsz majd egyedül, szerepek nélkül, szenvedve, mert nem megy a színészpálya. Én viszont elmondtam neki, hogy engem ez nem érdekel, különben is a színház, nem a hírnév izgat. Akkor még tényleg így éreztem Azóta persze már más a helyzet, most már tudom, milyen, amikor tisztelnek, szeretnek.
Mennyire volt kritikus önnel az anyukája?
Nagyon. Szerettük egymást, de nem babusgattak, ellenkezőleg. Ami stimmelt, arról jóformán nem is beszéltünk. Csakis arról, ami javításra szorult. Kezdetben például csipogtam. Na jó, most is, de akkor még gyorsan is beszéltem. Olyankor mindig rám szólt anyu, hogy Marika, ne befele beszélj! Legyél kontaktusban a partnereddel! Kifelé menjen a hangod! Egy színésznőt nem lehet tehetségesebbé nevelni, de a technikájában sokat lehet segíteni. Arra tanítottak, hogy szorgalmas legyek, kitartó, és hogy ne vegyem a pályát sértődékenyen.
Áldom a jóistent, hogy még fel tudtunk lépni együtt, itt, az Operettszínházban. Az első szerepem volt, A Noszty fiú esete Tóth Marival. Anyu állandóan ott állt a színfalak mögött, és nézett. Utána nem dicsért, nem mondott semmit, de éreztem, hogy büszke rám.
