Ne sírj, cseppem, itt vagyok, neked…

– Ne! Ne! – kiált a kislány a kicsi ember karjában. – Ne!

– Nincsen baj, cseppem. Itt a Papója, itt van. Kérsz-e kekszet? Hát teácskát? Mit ennél, virágoskertem…?
Elgyötört a kislány arcocskája. Éjszaka nem aludtak. Hányadik éjszaka nem aludtak már. Se ő, se Nene, se Papója.

A kislány tizennyolc hónapos. Most jönnek a fogacskái. Kicsit elkésve. Amikor itt volt az ideje, kibújtak azok a fogak, éppen négy, szép rendben, mint más gyereknek. Aztán történt valami, amitől minden fölborult. Minden. Életek szakadtak meg, és életek zavarodtak össze.

A kicsi ember egy nap, együtt temetett anyát és gyereket. Csonka Lajos a ságújfalui temetőbe kísérte a lányát és a feleségét.

Rámaradt a kisunokája, a tizenegy hónapos Radics Loretta. Írtunk mi már róluk. Egy olvasónk levele nyomán, rövid híradást.

Igen. Megint az utak, és az utakon az ember. Az ember, kezében lóerőkkel. Ölhet velük, ha nem figyel. Életet vesz el…
Mikor tanuljuk meg végre…

“Ide mentünk, Tarjánba…”

– Nem vagyok én már használható ember, ha munkába menet buszra kell ülni. Negyedórára van Szécsény, oda megyek munkába, hát csak várom, hogy legyen valaki ismerős, akivel beszélgetni lehet. Hogy ne reszkessek végig az úton. Mert nem tudom elfelejteni…

Elkínzott a férfi arca is. Látom homlokán, arcán a forradásokat, amikor az ütközés történt, a medencéje is megrepedt, a lába sérült. Látta ott, sejtette, hogy a felesége menthetetlen, de hogy a kis Lorika anyja, az ő Ágnes lánya se él már, azt a mentőben még nem tudta.

Semmi kis történet. Hétköznap. Egy család kocsiba ül. Kontrollra mentek Salgótarjánba, az orvoshoz. Meg vásárolni. Ők négyen, Csonka Lajos, Ibolya, a felesége, Ágnes lányuk és az unokájuk, Loretta.
Így is éltek, négyesben Ságújfaluban, a focipálya melletti házukban. Másik lányuk, Erzsike Karancsságon lakik a férjével és a kislányával, Vikivel. Épp most érkeztek. Biciklivel jöttek át, közel van Karancsság, szerencsére, közel.

– Nálunk jányok vannak, csupa jány. Látja, szegény Vikikével nem is tudok most törődni… Nézze, az én szép Erzsi lányom, hogy tönkrement… Anyja is, testvére is elveszett azon a napon…

Fényképeket mutat. Két szép lánya érettségi tablóképét, családi fotókat, gondtalan születésnapot. Aztán rágyújt Csonka Lajos, de csak akkor, amikor a kis Lorika Nenéhez kéredzkedik. Ki is viszi Nene a karjában az utcára a szomszéd gyerekekhez, azokkal most már sokszor eljátszik.

– Vigasztalódik talán a csepp lány – mondja a nénikéje.

» A cikk itt folytatódik.