Ricardo Bofill nem egy rohadó gyárépületet, hanem hatalmas lehetőséget látott, mikor 1973-ban rábukkant az első világháborús, használaton kívüli cementgyárra. Az építész még akkor megvásárolta az épületet, majd szép lassan, 45 év leforgása alatt lakható, pazar villává alakította.
A gyár bizonyos részeit lebontotta, de próbálta megőrizni az eredeti építészeti formákat. Az épület külsejét növényekkel telepítette be, így egészen izgalmas kontraszt keletkezett a zöld területek és a durva betonkolosszus ütköztetéséből.
A belső tér építészhez méltó ízlést tükröz: tágas termek, minimalista berendezés, az eredeti elemek tiszteletben tartása és néhány vagány, modern csavar… legszívesebben most azonnal beköltöznénk!