Eggyel nõ a tét

Rengeteg hír és pletyka előzte meg a most bemutatásra kerülő Ocean’s Twelve – Eggyel nő a tét című mozit – a várandós Julia Roberts kirohanásaitól kezdve, mely szerint a film másik női sztárja, Catherine Zeta-Jones valósággal tündököl a vásznon, miközben neki csak elnyűtt ruhadarabok jutnak, egészen a rablóbandát alakító szupersztárok, Brad Pitt, George Clooney és Matt Damon idétlenkedéséig, melyet a két díva volt kénytelen elszenvedni a forgatás ideje alatt.

Az eredményen érződik is, hogy a szereplők nem veszik igazán komolyan a filmet, ami szól ugyan valamiről – egy mondvacsinált, kissé kierőszakolt ürüggyel folytatja az első részt, az Ocean’s Elevent – de a dollármilliókat érő koronázási ékszer elrablása lényegében elhanyagolható ahhoz képest, hogy Catherine éppen hány centis sarkú cipőben nyomoz, vagy hogy Brad Pitten milyen fessen áll az öltöny.

Steven Soderbergh, akit nevezzünk jobb híján „amerikai művészfilmesnek”, hagyta, hadd szabaduljanak el az indulatok a vásznon – a film legjobb és legviccesebb jelenetei az „önironikus Hollywood” címszó alatt foglalhatóak össze: a Clooney életkorát kifigurázó beszólások vagy a magát az elterelő hadművelet részeként Julia Robertsnek kiadó Julia Roberts sokkal emlékezetesebb pillanatokat szereznek a nézőnek, mint a többszörös csavarokkal kivitelezett akció.

Miután a fonalat a „ki kit ver át éppen” kapcsán könnyedén elveszíthetjük, a legjobb, ha egyszerűen átadjuk magunkat a film sodrásának, és a dramaturgiai bakugrásokon könnyedén átlibbenünk. Megéri – egyrészt oly’ ritka ma már a mozikban az ilyen vérmentes, a „többet ésszel, mint erővel” elvét szem előtt tartó, elegáns rabló-pandúrosdi (utoljára, ha emlékezetem nem csal, Az olasz melót láttam ebből a típusból), másrészt jöhet végre az összehasonlítgatás: a Roberts-Zeta-Jones párharc.





Lévén e sorok írója elkötelezett Zeta „nőstényördög” Jones párti, kellő malíciával szemlélte Amerika kedvencét, Julia Robertset, kinek filmbéli küllemén tényleg nem sokat segített a ruhatára. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Juliával hajdan semmi bajom sem volt. Értetlenkedésem pont az Ocean’s Eleven, vagyis a film előző része kapcsán kezdődött, és a mai napig is tart: talány számomra, hogy egy nő, akinek ilyen jól állnak a kerekded formák, miért fogyasztja magát jellegtelenné, hogy az amúgy is szabálytalan szépsége már-már csúnyaságnak hasson.

Nálam tehát Catherine a nyerő, de a legegyszerűbb erről személyesen meggyőződnötök: kellemes két ünnep közötti kikapcsolódás az Eggyel nő a tét. Pasit, barátnőt, kutyát, macskát, aranyhalat egyaránt elráncigálhatunk rá.
Mi több, még egyedül is jól szórakozhatunk.

Rozi étvágya a film alatt: