Tegye fel a kezét, aki még soha életében nem látta az 1965-ös Muzsika hangja nyitójelenetét! Valamiért úgy hisszük, hogy most csak kevés kéz lendült a magasba, hiszen a majd’ 50 éves és legalább két és félperces jelenet a havas hegycsúcsokkal és a valószerűtlenül zöld alpesi legelővel, közepén azzal a törékeny énekesnővel egyike azoknak, amik komplett generációknak vésődtek az emlékezetébe.
Nos, a törékeny énekesnő azóta 87 éves lett, a közelmúltban pedig egy életműdíj kapcsán a Vanity Fairnek idézte fel a grandiózus jelenet elkészítésének nem egészen hétköznapi körülményeit. Julie Andrews, aki az elmúlt években főként már csak a hangjával járul hozzá a filmművészethez – és teszi mindezt a lehető legnagyobb elhivatottsággal és lelkesedéssel akár olyan mozikban is, mint a 2018-as Aquaman – a rá oly jellemző, bájos-humoros stílusban és nagyon őszintén mesélt a szívéhez legközelebb álló filmjeiről.
„Hihetetlen mennyire könnyed és természetes az egész” – mondja a Muzsika hangja nyitójelenetéről, amiről a legmaradóbb emléke a helikopterrel való küzdelem. „Végig ott keringett a fejem felett, és ahányszor csak elindult felém, hogy közelit vegyen az arcomról, én annyiszor a földre estem a lökéshullám miatt. A nap végén füvet, sarat és csak a jó isten tudja, még mit köpködtem, de megérte. Csodálatos lett a végeredmény” – mondja, majd elárulta azt is, míg a helikopterrel hadakozott, a fák között rejtőzködő stáb hangosbeszélőn keresztül próbálta instruálni őt.
Aki nemet mondott Walt Disney-nek
Andrews nevét egyébként jó egy évvel a helikopteres incidens előtt, a Mary Poppins című Disney-filmnek köszönhetően jegyezte meg a filmszakma. Ez volt az első igazi filmszerepe, ami nem csak az ismertséget, de rögtön egy Oscar-díjat is hozott neki, és amiről mindezek ellenére lemaradt volna, ha Walt Disney nem olyan elszánt vele kapcsolatban.
„Disney fantasztikus volt abban, hogy észrevegye másokban a tehetséget és meg kell hagyni, roppant kitartó volt, ha egyszer valamit a fejébe vett” – árulta el Andrews, majd hozzátette, Mary Poppins szerepével először akkor kereste meg őt a producer, amikor még a Broadway-n játszott. „Elhívott engem és a férjemet is Los Angelesbe, hogy nézzem meg annak a filmnek a skicceit, amin épp dolgozik. Én azt válaszoltam neki, hogy: »Nézze, Mr. Disney, kisbabám lesz. Ne haragudjon, de terhes vagyok.« Erre ő: »rendben, akkor várunk.«”
Julie Andrews a Mary Poppins címszerepében (Fotó: Silver Screen Collection/Hulton Archive/Getty Images)
És vártak is, egészen addig, míg Andrews készen nem állt arra, hogy Mary Poppins szerepében valami igazán halhatatlant alkosson. Olyasmit, ami még most, évtizedekkel a bemutató után is megérinti az embereket.
„Rájöttem, milyen nagyon-nagyon szerencsés vagyok”
Miközben tavasszal ismét szárnyra kapott a hír, hogy harmadik részt kap a Julie Andrews és Anne Hathaway nevével fémjelzett Neveletlen hercegnő, Andrews az interjúban találgatás helyett inkább a sorozat hatásáról beszélt. Elárulta, a fiatalabb generáció nem a Muzsika hangja vagy a Mary Poppins miatt ismeri őt, hanem a 2001-es Gary Marshall-filmnek köszönhetően, amiben az említett rendezőnek köszönhetően felépíthetett egy saját királyságot is.
„Rákérdezett, hova tenném Genoviát. Először nem is nagyon tudtam mit mondani, végül nagy sokára kiböktem, hogy valahova Spanyolország mellé, és a filmben is oda került. Ezek után már meg sem lepett, hogy miután megkérdezte miről lenne nevezetes és én a kézzel készült csipkét és a körtét mondtam, a díszlet egy csapásra megtelt csipkével és körtével. Egy angyal volt.”
Julie Andrews és Anne Hathaway a Neveletlen hercegnő bemutatóján (Fotó: SGranitz/WireImage)
De Andrews nem csak a rendezőről nyilatkozott elismerően, hanem Anne Hathawayről is, aki 20 éve a Neveletlen hercegnővel robbant be a köztudatba. „Az a lány egyszerűen imádnivaló, és egy született tehetség. Ez már az első pillanatban látszott rajta” – mondta kolléganőjéről, majd elárulta azt is, mikor fiatalabb színészekkel dolgozik, nagyon igyekszik, hogy megközelíthető legyen számukra. „Nem célom, hogy feszengjenek miattam vagy a jelenlétemben. Szeretném velük megosztani, amit tudok, elvégre, most, hogy így belegondolok, a világ egyik legszerencsésebb öreg hölgye vagyok.”
