 |
Amióta beteg a párom, folyton otthon van, és azt várja, hogy mikor végzek a munkámmal, és mikor lehetek végre vele. Ha nagy ritkán találkozik valamelyik barátjával, akkor is siet haza, mert a barátokkal való beszélgetés, együttlét se köti le igazából. Azt vettem észre, ha otthon vagyunk, nem csinálunk semmit, csak bámuljuk a TV-t és halálosan unatkozunk. Ha mondom neki, hogy csináljunk valami más programot is, azt válaszolja, hogy nincs kedve hozzá.
Annyit töröm/törtem a fejem azon, hogy hogyan tudnám kimozdítani ebből az állapotból, de egyelőre nem sikerült megoldást találnom. Néha-néha a lelkesedésem rá is átragad, de az csak rövid időszak, utána visszatér minden a régi, megszokott unalomba és semmittevésbe.
Nagyon sokszor előfordul, hogy csip-csup dolgokon összeveszünk, és akkor képes haragot tartani nagyon sokáig, bárhogy is próbálom békíteni – nem megy. Amúgy meg szeretem őt nagyon, és szeretnék segíteni neki, de nem igazán sikerül az utóbbi időben.
Lehet, hogy ez az állapot addig tart, amíg otthon van? Vagy az zavarja, hogy én dolgozok és pénzt keresek, ő pedig most nem tud? Úgy érzem, hogy korlátok között vagyok kénytelen létezni, pedig nagyon szeretnék egy kicsit élni, egy kicsit a barátokkal találkozni és beszélgetni, egy kicsit egyedül lenni néha, és vele lenni, de úgy, hogy ne ez a sivárság legyen és unalom…
Nem tudom mit tehetnék, kérlek segíts!
Üdvözlettel: Liliom
 |
Először is el kell mondanom, szerintem a baleset sem véletlen. Bármelyik testrészünk sérül, az üzen valamit (nyilván ezt tudod, ha olvasol ezoterikus könyveket).
Az, aki nem tud “rendesen” járni, üzenheti azt is, hogy az illető le van állítva, de azt is, hogy nem abba az irányba megy, amerre a lelke, az ő isteni önvalója szeretné. Tehát el kell indulni egy másik irányba! Bármely baleset mindenképpen változásra és változtatásra serkent minket! Kilépni az eddigi mederből, és elindulni a változás útján! Amikor már a lábunkon sem tudunk előre haladni, egészen bizonyos, hogy más síkon sem! Minderről jó néhány könyvben olvashatsz, és mindenképpen ajánlom,hogy ő is olvasson!
Alapkönyvek:
Thorwald Dethlefsen: A sors,mint esély (Betegségek jelentése és jelentősége) vagy/és:
Rudiger Dahlke: A lélek nyelve: a betegség
Az egész körülöttünk levő világot lehet csak energia szinten szemlélni.
Minden gondolat, érzés, tett, szín, szag, forma, jel, eszme, tárgy, jelenség, stb… szóval bármi, minden energia.
A férjeddel való történéseknek is van egyfajta energiája, rezgése, energiaminősége. Ha Te elkezdted ebben az unalmat, a lehúzó erőt érezni, az már jel! Két embernek akkor van közös útja, ha mindketten segítik, azaz emelik és töltik egymást. (Természetesen optimális kapcsolatról, és nem önbüntető programokról, aszkézisről vagy mazochizmusról beszélek).
Szóval ez az unatkozás, rendszeres belassulás, befáradás már az energiavesztés jele! El kell kezdeni változtatni! Ő a Te jelenlétedtől remél energiát, de ez már leszív téged. Mennél több ilyen közös “élményetek” lesz, annál távolabb kerültök egymástól! Persze a párkapcsolat – éppúgy, ahogy a barátság- arról is szól, hogy segítsük egymást! Mint tudjuk, ma már nagyon magas a válások száma, ugyanis túl hamar feladják a párok. Túl hamar kilépnek a kapcsolatból. Talán már egy-két mélypont után. Pedig ezek a mélypontok valahol beavatások, nagyszerű fejlődési lehetőségek! Ilyenkor kell tudatosan energiát rakni egy kapcsolatba, hogy azt újra fölemeljük.
Az, hogy a férjednek semmihez nincs kedve a TV-nézésen kívül, már-már a letargia jele. Mindenképpen ki kell billenteni egy cselekvő és energia-befogadó állapotba! Nagyobb volumenű változásra van szüksége, de most eszembe jutott egy egészen aprócska ötlet.
Te is igényled a barátokat, feltehetően ő is, mi lenne, ha bevezetnétek egy olyan új szokást,hogy hetente (vagy hetente 2-szer vagy 2 hetente, szóval ahogy nektek jó), összehívtok egy kis csapatot, és együtt szórakoztok. Én ismerek olyan baráti társaságot, akik már évek óta összejárnak, mindig kitalálnak valami közös programot (amikor esik vagy hideg van, activityznek, most, hogy leesett a hó, szánkóznak, máskor kártyáznak, társasjátékoznak, kirándulnak,stb…).
A lényeg, hogy elkezdjetek a pároddal olyan közös élményeket gyártani, amiben jól érzitek magatokat, ami mindkettőtöknek erőt ad! Persze alapvetően azt gondolom, hogy az energiát nem az embertársainktól kell elvárni (ilyenekből lesznek az energia-vámpírok), hanem azokból a dolgokból,amiket élvezettel, szeretettel csinálunk. Nagyszerű, hogy szeretsz olvasni, egyedül lenni, hogy megvannak a saját barátaid! Ezt SOHA ne add föl, mert akkor föladtad magadat! Minden ember természetes igénye az, hogy muszáj időnként egyedül lennie! Pontosabban minden egészséges, felnőtt ember igénye! Az, hogy a férjed nem kíván egyedül lenni, azt jelenti, hogy menekül maga elől. Pedig már a baleset is azért történt, hogy álljon le, és mélyüljön magába! Kezdjen el befele utazni, kezdjen el szembenézni önmagával! Persze, persze, az előbb javasoltam, hogy klassz, ha kialakítotok új, szórakoztató szokásokat, de az ő esetében a hangsúly, a lényeg nem ezen van! Ha meg szeretne gyógyulni, és nem akar újabb balesetet vagy betegséget gyártani magának, akkor itt lesz az ideje szép lassan felébrednie! Úgyhogy nyomd a kezébe a fent említett könyveket, és magyarázd el neki, hogy nem szeretnél a kapcsolatotokban több olyan együttlétet gyártani, ami csak untat, és leszívja az energiáidat! Ugyanis egyszer csak összeadódnak ezek az együttlétek, és egy keserű csomóvá állnak össze, és ilyenkor képes az ember egy pillanat alatt “bekattanni”, és rádöbben, hogy neki ez nem kell tovább. De ti nem itt tartotok, hanem ott, hogy változni és változtatni kell! Te ne add föl a saját privát szférádat, igenis ragaszkodj a saját szeretett programjaidhoz! Őt pedig inspiráld arra, hogy kezdje el keresni azt, ami számára örömöt ad! Találjon magának új szokásokat, új tevékenységeket! Olvasás, sport, zenehallgatás, kertészkedés, barkácsolás, kirándulás, búvárkodás, lovaglás, kisállattartás, üvegfestés, jógázás, capoeira, stb. Millió nagyszerű dolog közül válogathat, amiben megélheti a kreativitást, a lelazulást és töltődést! Ha keres, ha nyitott, akkor be fogja vonzani, és ismét egy energikus, impulzív, dinamikus fiatalember lesz, nem pedig egy bepunnyadt, önmaga elől menekülő energia-vámpír! Na jó, ez egy kicsit erős volt, de ha nem változtat, TÉNYLEG ez lesz!
Szóval, a Te feladatod, hogy inspiráld őt, segítsd kibillenteni ebből a lehúzó állóvízből! Hagyd abba a közös tévézéseket (persze biztos jó az néha napján, én nem tudom, mert sose tévézek), vigyél helyette az életetekbe energiát, információt! Rakjál most bele a kapcsolatba valamit, ne mástól várd, most ezt a szekeret te told meg! Segíts fölébredni a férjednek, mert a letargia lassan kezd rátekeredni! Olvass neki, adj könyveket a kezébe! Mutass neki zenéket, katartikus filmeket, szervezz magatoknál baráti összejöveteleket, add a kezébe a környező műv.központok önképző köreinek, szakköreinek, sportköreinek, stb… a programját! Bármennyire is akarja, nyugodtan hagyd otthon magára hetente 1-2-szer, amikor MAGADDAL vagy! (Most mindegy, hogy a barátaiddal, tornaórán, vagy sétálsz, vagy bármi, ez a Te időd, ez mindenkinek jár). Értesd meg vele, hogy nem éri meg negatív együttlét-élményeket gyártani, mert az hosszú távon lehúzza a kapcsolatotokat! Rebirth – azaz újjászületés… Felébredés. Erre van szükség! Hajrá Liliom, drukkolok!
Soma levelezési címe: soma@nlcafe.hu
