 |
Moldova Juli egy féléves baba társaságában mesél arról, mit jelent az, hogy tizenöt évvel idősebb a férje.
Mikor találkoztunk, ő épp válófélben volt, vidáman készült az agglegényéletre. Én még egy fiúval éltem, azon a nyáron neveztek ki főnöknek, szóval zűrös időszak volt. Akkoriban Varsóba kellett utaznom egy kiállításra, ahol valahogy lett egy üres napom. Béreltem egy bringát, tekertem egész nap, és közben eldöntöttem: nem akarok magamnak ilyen karriert, és vele akarok élni most. Nincs mire várnom! Hazajöttem, szakítottam az előzővel, és kész. Fölmerült-e bennem, miről is szól a tizennégy év korkülönbség? Igen. A nők a statisztikák szerint eleve tovább élnek, tehát esélyes, hogy nekem több mint tizennégy évig kell majd egyedül élnem. Ezen elgondolkodtam. Egyéb különbség nincs, fizikailag tökéletes állapotban van. Láttad, milyen meredek ez az utca? Simán fölteker idáig a biciklijén egész nyáron. Kialakult egzisztenciával rendelkezik, nem kell mindennap tíz órát dolgoznia, nem rémül meg, ha a gyerek eltüsszenti magát, mert látott már ilyet, és főleg nem ájult el a gondolattól, hogy legyen egy közös gyerekünk.
Gond? Elmenni az én barátaimmal mulatni. Ez nemigen működne, de szerencsére én is épp meguntam. A régi társaságom nagyjából ugrott. Van pár barátnőm, akik idejárnak. Az ő környezete? Amikor először kipróbáltuk, hogy is működnek velem kapcsolatban a régi cimborák, és meglátogattuk egyik barátját, rendesen megijedtem. Idegennek éreztem magam. Nem látszott rajtam, hogy terhes vagyok, az viszont igen, hogy tíz-tizenöt évvel fiatalabb, mint a többi feleség. Úgy tűnt, mintha rám lett volna írva: vigyázzatok, asszonyok, a férjetek bármikor lecserélhet egy ilyen tyúkra. Úgy tűnt, hogy ezek a barátságai megszűntek. Mostanában kezdtek jelentkezni újra. A szex? Egy negyvenéves férfival, akivel szeretjük egymást? Szerinted?
“Elkértem a személyijét”
Egy barátnőm regisztrált engem egy társkereső honlapon, mert elege volt belőle, hogy folyton otthon ülök, és dolgozom meséli Filippov Dóra, a huszonnégy éves angoltanárnő. Sorra jöttek a levelek, melyeknek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. Aztán egy pasi arról írt, hogyan futottak egyszer a rottweiler kutyájával egy tacskó elől. Tisztáztam a helyzetet, hogy én tulajdonképpen nem keresek partnert, de ha van kedve, beszélgethetünk. A gyakori kutyasétáltatásokat követően hamarosan hozzám költözött.
Annyit tudtam róla, hogy harmincöt éves, és elvált. Aztán elmentünk moziba, és mikor elsötétedett a nézőtér, közölte velem, hogy idősebb. Kérdeztem, hogy mennyivel. Tizenhattal. Gondolhatod, az egész film alatt azon töprengtem, hogy uramisten, ez az ember most ötvenegy éves. Nem értettem, miért nem látszik rajta. Mikor vége lett a filmnek, elkértem a személyijét, és megkönnyebbüléssel nyugtáztam, hogy a tizenhatot a köztünk lévő korkülönbségre értette. Különben pont ennyi van köztem és a lánya között is. Egy teljes generáció.
Anyám kezdetben olyanokat morgott, hogy más levetett zoknija, az első találkozás óta viszont nagyon jóban vannak. Tavaly augusztusban összeházasodtunk, pár hónappal később pedig megszületett a kisfiunk.
