Közösen döntenek, a férj fizet

Princz József és felesége, Ági

Ági többnyire a pult mögött áll, Jóska pedig szervez, lót-fut, az árut szerzi be, s időnként ő szolgálja ki a vevőket. Ő kezeli a pénzt is: a keresetüket éppúgy, mint az üzleti bevételt.

– Nálunk ez eleve így indult – meséli Ági. – Amikor gyesen voltam, nehezen tudtam volna bevásárolni vagy postára menni, mert az otthonunktól minden távolesett. Így Józsi kezdte befizetni a csekkeket, és ő intézte a bevásárlást is. Azt vettem észre, hogy míg engem korábban átvertek például a hentesek, addig Józsi mindig szép húst hozott haza, hiszen ő mert szólni az eladónak, ha nem tetszett neki az áru. Meg aztán kényelmesebb is így: nem kell sorban állnom az üzletekben. A bevételünket Józsi kezeli, de azért nálam is van mindig valamennyi pénz.

– Azért nem arról van szó, hogy én vagyok a családi „pénztáros” – nevet a férj.

– Tagadhatatlan, hogy szeretek élelmiszert vásárolni, talán értek is hozzá, tudom, hol lehet szép árut kapni viszonylag olcsón, ezért Ági átengedi nekem az otthoni bevásárlásokat, sőt, gyakran a főzést is. Azonban, ha ruhaneműt kell venni, akkor csak tanácstalanul állok. Az ilyesmit mindig közösen intézzük, mert Ági látja, melyik ruhának jó az anyaga, ő sokkal jobban ért ahhoz, hogy melyik ruhanemű lesz tartós. Nem szórjuk a pénzt, most nem is lenne miből nagy lábon élnünk, mert elég keservesen mennek a dolgok, mivel a környéken több hipermarket is nyílt, az áraikkal nem tudunk versenyezni.


A házaspár egyáltalán nem tartja furcsának, hogy a „fizetős” dolgokat a férj intézi. Ági még sosem lázadt fel ez ellen. Számára természetes, hogy a férje vette a kezébe az irányítást.

– Nincs titkunk, mindketten látjuk, mennyi naponta a bevételünk, és azt is megbeszéljük, éppen mire kellene gyűjtenünk – mondja Jóska. – Karácsonyra például hálószobabútorral leptük meg magunkat, Ági már régóta vágyott erre. Néhány héttel korábban végigjártuk az üzleteket, és közösen választottuk ki a bútort. A fiaink megszokták, hogy én intézem a családban a befizetéseket, vásárlásokat. Az idősebbik fiam már együtt él egy lánnyal, és náluk is ő intézi a pénzügyeket. A kisebbik huszonhét éves, még otthon él velünk. Saját maga osztja be a pénzét. Persze, ha nem tetszene az, amire költ – például, ha folyton szórakozásra adná ki a pénzét –, akkor biztosan nem állnám meg szó nélkül, de így nem szólok bele az anyagi dolgaiba.


Ha szeretnél elmerülni a témában, a Nők Lapja február 16-án megjelenő számában érdekes cikkekre bukkanhatsz!