Izlandon bármerre néz az ember, csupa csodát lát: az érintetlen természet, a végeláthatatlan óceán, a lélegzetelállító északi fény, a vulkánokkal, gleccserekkel, hőforrásokkal és fjordokkal szabdalt táj a fotósok álma. Nick Turner fotós ebbe a tájba és az ország káprázatos lovaiba szeretett bele. Látványuk akkora hatással volt rá, hogy egy egész sorozatot szentelt annak a zabolátlan szabadságnak, amit ezek az állatok képviselnek, majd levetette ruháit, és végül maga is velük szaladt.
“Nem arról van szó, hogy anyaszült meztelenül lovak között rohangálok, sokkal inkább azt az életérzést akarom megmutatni, hogy milyen velük együtt szaladni, az ő világukban. Én így kommunikálok velük. Azt hiszem, minden emberben ott lapul az állati ösztön” – vallja a fotós. “Én nem megörökíteni szeretem a dolgokat, hanem emóciókkal megtölteni a legapróbb árnyalatokat is. Azt akarom, hogy a néző érezzen valamit, amikor a munkáimat megnézi. Azt akarom, hogy ne csak tetsszen neki, de érezze át a természet bonyolultságát és azt, ahogy mi emberek benne mozgunk. Azt hiszem, az emberi fejlődés fontos része, amikor felismerjük, hogy valami sokkal hatalmasabb nálunk: ez alázatra tanít, és irányt mutat.”
“Azon vagyok, hogy se a művészetet, se önmagamat ne vegyem túlságosan komolyan. Az élet rövid, jó, ha néha élvezzük, hogy élünk.”
via creators
