Ha a bombázó szerepére keresnek valakit, akkor gyakran Scarlett Johansson neve az első, ami felmerül, hiszen amellett, hogy a színésznőre jó ránézni, tehetségnek sincs híján. Közel három évtizedes pályafutása alatt – első szerepét Late Night with Conan O’Brien showműsorban kapta, 1994-ben – gyakran kellett vonzó női karakterek bőrébe bújnia, különösen a karrierje kezdetén, de ahogyan néhány hete kiderült, ez korántsem ez ő döntése volt. A korábbi menedzsmentje kényszerítette bele ebbe szerepbe, és ennek a színésznő mai fejjel cseppet sem örül.
A szexi szőke skatulyába zárva
Scarlett Johansson még a tavalyi év végén volt vendége az iHeartRadio Table for Two című podcastjének, amiben kendőzetlen őszinteséggel mesélt arról, hogy pályafutása kezdetén a régi menedzsmentje folyton a bombázó szerepekbe hajszolta bele. Már a kijelentés is magában hordozza a nők tárgyiasítását, de azt sem szabad elfelejteni, hogy Johansson gyerekszínészként kezdte a karrierjét, ami azt jelenti, hogy tizenévesen is szexuális töltetű karaktereket kellett megformálnia, ami kicsit sincs rendben.
Én egy szende naiva lettem. A fiatal lányokat tárgyiasítják, ez tény, szóval azt gondolom, bármilyen skatulyába is helyezik őket, az röppályára állítja, hogy miként fog alakulni az életük.
Scarlett Johansson 14 évesen a A nemzet színe-java című film bemutatóján, New York-ban, 1998-ban (Fotó: Ron Galella/Ron Galella Collection via Getty Images)
Hozzátette, hogy azért manapság sokkal inkább képesek megválasztani a fiatal tehetségek a saját útjukat, de a millennium környékén más idők jártak. A podcastben kiemelte, hogy pont ez volt az a kor, 18-19 évesen, amikor elkezdett nőiesedni, és próbálta a saját kívánatosságát, szexualitását megélni, ami nem feltétlenül segített neki, hogy kiszabaduljon a rá erőltetett szerepkörből: „A másik nőt játszottam, a vágy tárgyát, aztán hirtelen azon kaptam magam, hogy sarokba szorítanak. Nem tudtam szabadulni belőle.”
Konkrét példaként az Elveszett jelentést említette, melynek forgatásán mindössze 17 éves volt, és érthető módon kellemetlennek találta, hogy a nála lényegesen idősebb Bill Murray-vel kellett bensőséges viszonyt megjelenítenie a filmvásznon.
„A karaktereink között mély kapcsolat volt, és ez nehéz volt számomra… Különböző okok miatt küzdöttem ezzel. Amikor véget ért, olyan volt, mintha egy furcsa lázálom lett volna.”
Scarlett Johansson, Bill Murray és Sofia Coppola az Elveszett jelentés bemutatóján 2003-ban (Fotó: J. Vespa/WireImage)
Ne feledkezzük meg a Leány gyöngy fülbevalóval című filmről sem, amit szintén ebben az időszakban forgatott, és ahol megint csak nagy hangsúlyt kapott az érzékiség. Sőt, Johansson alig múlt 20 éves, amikor Woody Allen Match Point című drámájában és a noir műfajában készült Fekete Dáliában szerepet kapott. A színésznő úgy emlékszik vissza erre az időszakra, mint ami megrémisztette, mert azt hitte, sosem fog tudni túllépni a szexuális töltetű a szerepeken.
Scarlett Johansson és Jonathan Rhys-Meyers a Match Point című filmben (Fotó: Archives du 7eme Art / Photo12 via AFP)
Van élet az érzékiségen túl
Még 2022 októberében, Dax Sheperd Armchair Expert podcastjében Johansson arról is mesélt, hogy úgy érezte, az állandó hiperszexualizálás miatt fog a munkája véget érni, úgyhogy mindent bevetett annak érdekében, hogy ne így legyen.
Tárgyiasítottak és emiatt korlátozottá váltam, és úgy éreztem, hogy nem kapok munkaajánlatokat olyan dolgokra, amelyeket szívesen csinálnék. Emlékszem, azt gondoltam magamban »az emberek 40 évesnek gondolnak«. Ez nem tetszett, ezért harcoltam ellene. […] Belekerültem ebbe a furcsa, hiperszexualizált skatulyába. Úgy éreztem, itt a vége.
Nem ő az egyetlen
A hiperszexualizálás a film fővárosában nem ritka jelenség, korábban Natalie Portman beszélt arról – szintén az Armchair Expertben –, hogy mennyire meghatározza még most is, hogy gyerekszínészként erősen szexuális tárgy jelleggel kezelték, úgy fogalmazott, hogy „maradandó károkat szenvedett miatta”. Kifejtette, hogy Hollywood bántalmazó bánásmódja a kiskorúakkal szemben, különösen azon lányok esetében, akik már nem gyerekek, de még nem is nők, elfogadhatatlan, ugyanis ezek a fiatal felnőttek gyakran válnak áldozattá és áruvá annak ellenére, hogy az irányítás illúzióját kapják, és ez mind a személyes, mind a szakmai döntéseikre hatással van.
A fentiek fényében elkezdett tudatosan dolgozni azon, hogy ezt a sztereotípiát leépítse és egyre több olyan együttműködést vállalt, ahol sokkal inkább előtérbe került a tehetsége. Mint színésznő, a legjobban a Fekete Özvegyként történt karakterfejlődése szemlélteti, hogy mekkora munka volt abban, hogy mára az egyik legjobban fizetett művész legyen, aki kedve szerint válogathat a szerepek között.
Scarlett Johansson akkor és most
Egy új éra
Amikor a Vasember második részében feltűnt, hogy egyértelműen a külsőségekre építették a figurát, ő maga is úgy nyilatkozott, hogy Natasha Romanoff egy túlszexualizált, alulírt karakter volt kezdetben. Viszont mire a Bosszúállók elérkeztek oda, hogy megvívják a végső csatát Thanosszal, konkrétan a legfontosabb női kulcsfigura lett belőle, aki áldozatával az egész világot megmentette. Itt már nyomokban sem volt felfedezhető az érzéki vonulat, amit a Marvel-sorozat elején ráerőltettek: ez nagyban köszönhető Jon Favreau rendezőnek és Kevin Feigenek, akik hagyták, hogy Johansson a karaktert egy progresszívabb szereplővé alakítsa át, és akik nem mellesleg sokkal nagyobb teret adtak a női karaktereknek a Marvel univerzumban, mint ahogyan az Hollywoodban korábban megszokott volt.
A színésznő karrierjének az is jót tett, hogy a teljes menedzsmentjét leváltotta, és az új ügynöksége egy másik arculatot kezdett kiépíteni köré.
Könnyű lenne leülni valakivel szemben, aki ilyen helyzetben van, és azt mondani neki: ez működik, miért változtatnál rajta? De ez a fajta bombázó fényesen és gyorsan ég, aztán vége, nincs más lehetőséged
– mondta.
Fotó: Marvel studios / Paramount pictu / Collection Christophel via AFP
A szerepvállalásai a szuperhős franchise mellett egyre izgalmasabb irányt vettek. A Don Jonban még visszanyúlt a szexi szőkéhez, de kizárólag azért, hogy görbe tükör elé állítsa, 2013-ra viszont már megérett arra, hogy pusztán a hangját kölcsönözze egy mesterséges intelligenciának – A nő című filmben nyújtott alakításáért (értsd: hangjáért) rengeteg díjat bezsebelt. Luc Besson Lucy című alkotása ugyan nem hagyott különösebben mély nyomot a szakmai körökben, de arra mindenképp jó volt, hogy a színésznő ázsióját emelje és a nevét fenntartsa. Azt mondhatnánk, hogy összességében 2020 volt az az év, amikorra ténylegesen beérett a munkája gyümölcse, a Jojo nyuszival és a Házassági történettel olyan új aspektusban mutatkozhatott be, amire 1994 óta nem kapott lehetőséget. Bizonyítani tudta szakmai rátermettségét és sokszínűségét, így nem véletlen, hogy mindkét filmért a legnívósabb díjakra jelölték, és az sem, hogy a Fekete Özvegy mellett ezekre emlékszik tőle igazából a közönség is.
