Aki Ciprusra utazik, ne csak kulturális és történelmi ismereteit bővítse, hanem a gasztronómiával is ismerkedjen, a szigeten ugyanis olyan mennyei fogásokban lehet része, amiket bűn kihagyni. A ciprusi konyha a keleti, a török és a görög ízek olvasztótégelye, izgalmas csavart visz minden egyes fogásba.
Aki hozzám hasonlóan rajong a tenger gyümölcseiért, azt teljesen felvillanyozza azoknak a hűtőpultoknak a látványa, ahol egymás hegyén-hátán várakoznak a legfinomabb herkentyűk.
A szigeten szinte kötelező az úgynevezett meze, egy rengeteg fogásból – vagy halból vagy húsból – álló ételpaletta, kezdve az előételtől, a főételeken át egészen a desszertig. A saláta kötelező, amiből a legtöbb ciprusi csak keveset eszik, vagy a végén szed belőle magának, ők ugyanis tudják, ha mezét választanak, bőven kell a hely a többi izgalmas falatnak.
A tapasztalatlan utazó könnyen beleesik a hibába, hogy nem tudja abbahagyni az előételnek szánt kencéket, ami legtöbbször humusz (csicseriborsókrém), helyi olajbogyó, taramas (füstölt tőkehalikra), tahine (a citromos szezámkrém) és talaturi, a tzatziki ciprusi, fodormentával bolondított változata.
Az ember szinte fel sem ocsúdott a kencemámorból, amikor a pincérek újabb tálaknak csinálnak helyet az agyonpakolt asztalon, amin például a rántott polip várja, hogy citrommal megcsepegtessék.
A halmeze soron következő fogása, a roston süt kardhal, leginkább a tonhalhoz hasonlít.
Bár a tengeri keszeg kimúlt arca egy pillanatra felébreszti az ember vegetáriánus lelkiismeretét, a kóstolást nem szabad kihagyni, a puha, omlós, vajpuha hús az egyik létező legfinomabb ízélmény a halpiacon.
A juh- és kecsketej keverékéből készült halloumi sajt gyártásának egyik ízletes mellékterméke a túró, ami a tehéntúróhoz képest egészen más állagú és ízű.
A legfinomabb halloumit és túrót a kis falusi, családi gazdaságokban adják, ahol szívesen látják a turistákat.
Az egyik legismertebb helyi édesség, a soutzoukos alapját a kötélre fűzött mandulaszemek adják, ezeket aztán liszt, forró szőlőlé, fahéj és rózsavíz keverékébe mártják.
Mousaka: a fahéjas ízesítésű darált hússal megpakolt tésztát besamelmártással fedik le.
Ofto kleftiko: agyagedényben, a saját levében párolódó, krumplival tálalt bárányhús annyira lágy és omlós, hogy még a csontról is leválik.
A grillezett halloumi sajt után az ember legszívesebben örökre búcsút intene a menzás rántott sajtnak.
Aki szereti a feketét, adjon egy esélyt a görög kávénak (nem török!), a csésze aljára leülő zaccból pedig jósoljon magának.
A tradicionális ciprusi kávé sok helyen mind a mai napig forró homokban készül azért, hogy a kávé egyenletesen kapja a hőt.
Cipruson a tzatziki sem az, amire számítunk. A lágy joghurt, a fodormenta, a fokhagyma és a hersegő uborka találkozása a friss pitával leírhatatlan.
A grillezett halloumi nemcsak salátákkal, húsokkal és halakkal kiváló, de édességek mellé is tökéletes.
Igazi ciprusi ínyencség a seftalia, a birkabélbe töltött, petrezselyemmel fűszerezett sertéshús.
A souvlakit, avagy a nyársra húzott húsokat senkinek nem kell bemutatni, amit ugyancsak az izgalmas fűszerek tesznek nagyon mássá. Az én kedvencem a halnyárs.
Rengeteg ciprusi ételt korianderrel hintenek meg, aminek csak azok örülnek, akik szeretik a karakteres fűszernövényt.
Grízes puding: a fahéjas, vaníliás puding tulajdonképpen nem más, mint tejbegríz, csak épp sütőben készítik.
Bár az éttermek rengeteg ínycsiklandó fogást kínálnak, aki teheti, kóstolja meg, hogyan főznek a helyiek, rengeteg különleges, tipikusan ciprusi étel ugyanis nem kerül fel az étlapokra.
A tanulmányutat a Ciprusi Idegenforgalmi Hivatal (CTO) és az Aegean Airlines biztosította.