Sokszor, sok helyen leírtuk már, hogy nem győzünk elég hálásak lenni a sorsnak, amiért a 21. században élhetünk, kihasználva annak minden technikai vívmányát az internettől kezdve a robotporszívón keresztül egészen a csodálatos konyhai gépekig. Ezúttal az utóbbiról lesz szó, egészen pontosan egy filigrán kis botmixerről.
Impresszióim a tesztalanyról
A gép kézbe véve meglepett, mert a méretéhez képest van súlya. Egyáltalán nem kényelmetlenül nehéz, inkább azt mondanám, erőt sejtető. És tényleg, az 1000 wattos motor szépen teszi a dolgát, legyen szó bármelyik műveletről. Nagyon tetszett a készülékben, hogy az EasyClick Plus rendszernek köszönhetően gyerekjáték a kiegészítőket cserélni a munkafolyamatok között. Emellett az EasyClick system nagyszerűsége, hogy a kiegészítőválaszték elemeit egyetlen botmixerrel tudom használni, így lehet aprítani, darálni, pürésíteni, szeletelni, reszelni, tojáshabot felverni. Gyors és kényelmes, szerethető megoldás ez.
Szuper dolog az is, hogy pürésítés közben a vágófej fel-le mozog, így aztán sokkal hatékonyabban és gyorsabban dolgozik, mint a korábban általam használt kollégái. Ugyancsak remek dolog, hogy az Easy SmartSpeed technológiának hála pusztán a vezérlőgomb nyomásának erősségével szabályozhatjuk a készülék teljesítményét, nem kell külön fokozatkapcsolóval bajlódni. Végül pedig, amiért én pluszpontot adok, az a moderált hangerő. Egyáltalán nem kellemetlenül hangos a készülék, ami azért sok konkurenséről nem mondható el.
Amikor megkaptam tesztelésre a Braun MultiQuick 7 -es készülékét, rögtön arra gondoltam, hogy ezúttal, formabontó módon – a gombhoz a kabátot elvét követve – tervezem meg a szombati menüt. A fogások összeállításakor az volt a fókuszomban ugyanis, hogy a gép összes tartozékát ki tudjam próbálni. Mivel egy sokoldalú kis masináról beszélünk, nem volt nehéz dolgom, és boldogan átadtam neki azokat a teendőket, amiket teljes szívemből gyűlölök.
Egy finom melegszendvics bearanyozza a reggelt
Minden egy mangó smoothie-val kezdődött. A férjem nagy rajongója a műfajnak, úgyhogy amint meglátta a tesztelendő alanyt, már kezdte is hámozni a gyümölcsöstál letején pöffeszkedő mangót, egy laza mozdulattal összepattintotta a botmixert, és alig 5 perccel később boldogan töltötte ki a csodálatos italt a poharainkba. Én pedig rögtön ez után adtam is a következő feladatot a mixernek: következett a sajtreszelés, amit hagyományos reszelővel nagyon nem szeretek csinálni. Egyrészt mivel türelmetlen vagyok, másrészt mivel rendre felsértem a bütykeimet a reszelővel, vagy éppen a körmömből is sikerül lesuhintani egy darabot. Így aztán az utóbbi időben átszoktam arra, hogy a sajtot nagyobb darabokra vágva beledobálom egy aprítógépbe, és szépen a gondjaira bízom. A Braun MultiQuick 7-es esetében a történet gyerekjáték volt. Egy kattintással cseréltem a botmixer fejet az aprító tartozékra, és pillanatok alatt elérte a sajt a kívánt állagot. Alig pár másodperc alatt készen is voltam a művelettel. Aztán megvajaztam 4 szelet toast kenyeret, megpakoltam a hűtőben épp parkoló felvágottal, megszórtam a sajttal, és grill fokozaton 10 perc alatt el is készült a pompás reggeli.
Amiből soha nincs maradék: a pörkölt igazi Jolly Joker
Ebéd tekintetében igyekszem mostanában biztosra menni. Olyan ételeket teszek az az asztalra, amikről tudom, hogy maradéktalanul elfogynak, vagy olyanokat, amiből a maradékot könnyedén le tudom fagyasztani. Nálunk – és érzésem szerint még rengeteg magyar háztartásban – a pörkölt az egyik olyan étel, ami nyom nélkül eltűnik két napon belül. Ezúttal harcsából készült, amihez ugyebár indításként jó sok vöröshagyma dukál. A hagyma aprítása szintén nem tartozik a kedvenc műveleteim közé, és nem is tudom olyan szép, apróra darabolni a zöldséget, mint egy ezt a feladatot prímán abszolváló gép. A Braun készülékével, újfent a 350 milliliter űrtartalmú aprító tartozékot használva 7-8 másodperc alatt a kívánt állagúra sikerült kaszabolni a hagymát, és már készülhetett is a pörköltalap. Miután a vöröshagyma szép, szalmasárgára sült, hozzáadtam a nyáron eltett lecsómból 3 evőkanálnyit, majd jöhetett az őrölt pirospaprika. Ezt a pörköltalapot hagytam 3-4 percig főni, aztán félrehúztam a tűzhelyről, és ismét jött a botmixer, amivel pillanatok alatt lepürésítettem a lecsót. Végül ráhelyeztem a felkockázott harcsát, sóztam, borsoztam, szépen összeforgattam, és nagyjából 25 perc alatt készen is volt az étel. Amíg a pörkölt rotyogott, egy serpenyőben kisütöttem a szalonnát, és megfőztem a tésztát. Mivel csusza éppen nem volt itthon, farfalléból készült az ételünk, de ennyi nagyvonalúság igazán belefér.
Nincs hétvége desszert nélkül
Már csak egy olyan kiegészítője volt a tesztre kapott készüléknek, amit még nem próbáltam ki, nevezetesen a habverő. Nyilvánvaló volt, hogy az eszköz – és hétvége lévén a férjem is – édességért kiált. És mivel volt otthon egy csomó háztáji tojás, úgy gondoltam, sok év múltán újra eljött az idő, hogy madártejet készítsek. Kicsit ugyan félve vágtam neki a műveletnek, mivel amióta cukormentes a háztartásunk, még nem készítettem olyan édességet, aminek meghatározó eleme lenne a tojáshab, és tartottam tőle, hogy ha nem teszek a fehérjéhez egy kis porcukrot, akkor nem lesz az igazi. Összesen 6 tojást használtam fel az édességhez, aminek a fehérjét a habverő fejjel cukor nélkül is cirka 2 perc alatt kőkeménnyé varázsolta a MultiQuick 7-es. Amikor ezzel megvoltam, finoman beleforgattam egy teáskanálnyi négyszeres erősségű édesítőt, majd még pár másodpercig vertem a habot – biztos, ami biztos. Azt kell mondjam, az eredmény teljesen jó lett. Rákanalaztam az időközben jól felmelegített vaníliás tejre, és a habgaluskák mindkét oldalát 3-3 percig főztem. Amikor ezzel elkészültem, az édesítőszerrel elkevert tojássárgájához folyamatos keverés mellett adagoltam egy decit a meleg tejből, majd a hőkiegyenlítés után, szintén folyamatosan keverve, a vaníliás tejhez csorgattam lassan a tojásos elegyet. Ezt aztán – ahogy a pudingot is szokás – kavargatva addig főztem, míg szépen sűrűsödni kezdett, akkor lehúztam a tűzről, a tetejére pakoltam a dundi habgaluskákat, és mentek is szépen a teraszra, amit téli időben a „kihelyezett hűtőszekrényemnek” tekintek. Pár óra múltán pedig igazán impozáns kis desszertet tehettem az asztalra, amit vissza is tapsolt a család, úgyhogy a következő hétvégén újabb adag készül.
Szponzorált tartalom
