1843-tól a pesti egyetemen tanult, tagja volt az Egyetemi Önképző Társaságnak. Irodalmi tervek fűtötték, 1845-ben irodalmi pályázatra küldte be
a szerelmes bajok című művét. (A díjat Arany János Elveszett alkotmánya kapta.) 1846-tól érdeklődése
a történelem felé fordult, kivált Horvát István hatására. 1847-ben Zrínyi Miklós, a költő című pályaműve elnyerte a Kisfaludy Társaság 15 arannyal járó díját. A márciusi ifjak egyik vezéreként jelentős szerepet játszott az egyetemi ifjúság mozgalmainak irányításában, az ún. Pilvax-kör egyik vezéralakja volt. Petőfi mellett ő lett az 1848-as, március 15-i pesti forradalom legfőbb előkészítője és legtevékenyebb vezetője. A szabadságharcban az általa szervezett Rákóczi-szabadcsapat parancsnokaként az erdélyi román felkelőkkel vívott fegyveres harcokban életét vesztette.
