Ha azt mondjuk, szerencsejáték, mi az első kép, ami az eszedbe jut? Kaszinóban ülő, esetleg szivarfüstben pókerező férfiak, igaz? Esetleg az utolsó fillérjeit is a félkarú rablóba dobáló, eladósodott szerencsétlenek? Nem csoda: az elterjedt sztereotípiák szerint férfias életstílusként és függőségként gondolunk erre, és gondolnak azok is, akik rendszeresen lottóznak, esetleg egyszer-egyszer vesznek egy kaparós sorsjegyet. Az azonban biztos, hogy kevesek képzelnek maguk elé szerencsejátékozó nőket. Nem azért, mert nem léteznek, hanem azért, mert a többségük nem mutatja és nem beszél róla – még úgy sem, hogy ártalmatlan szabadidős tevékenységről van szó és nem feltétlenül függőségről.
Az ELTE PPK pszichológus kutatói ezen változtatnának: átfogó kutatásba kezdtek, amelyben felmérik a női szerencsejátékozók szokásait, élményeit, gondolatait, hogy képet kaphassanak, mennyit, mit és miért játszanak.
Fontos, hogy nem kifejezetten a függőséget kutatják, és nem csak olyanok jelentkezését várják, akik problémaként élik meg a játékot: kérdőívükben, amit itt tudtok kitölteni, minden felnőtt nő válaszára kíváncsiak, aki az elmúlt 12 hónapban játszott, azaz az is jelentkezhet, aki tavaly ilyenkor lottózott egyet vagy lekapart egy sorsjegyet.
A cél természetesen nem a stigmatizálás és a már élő előítéletek erősítése, pont ellenkezőleg, az, hogy megismerjék a női szerencsejáték jelenségét, és feltárják, hogyan (értsd: az eddigi férfiközpontú vizsgálatokhoz képest hogyan) kutassák, beszéljenek róla és segítsenek annak, aki érzi, hogy baj van. A projekt három kutatójával, Demetrovics Zsolttal, Czakó Andreával és Kaló Zsuzsával beszélgettünk.
A kérdés már csak azért is összetett, mert 2023-ban azt sem egyszerű meghatározni, mi a szerencsejáték. „Az általános definíció szerint az, amikor nem megjósolható kimenetelű esemény kapcsán kockáztat az ember pénzt, igaz, az idők során sokat változott, hogy mi tartozik ide – fogalmaz Demetrovics Zsolt addiktológus, a Pszichológiai Intézet professzora. – Újabb fejleményként az online világ tágította ki és módosította a szerencsejáték fogalmát, tartalmát, most pedig ilyen a videojátékokkal való összeolvadás is: ha játékon belül bizonytalan kimenetelű előnyt pénzhez kötnek, máris beszélhetünk szerencsejátékról. Homályosak a határok.”
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
A kutatók szerint ezzel együtt is normális emberi tevékenység a szerencsejáték, amely szinte minden kultúrában mindig is jelen volt a történelemben. „Nem a szerencsejátékkal van probléma általában, és a szerencsejátékozók többségénél nincs is gond ebből, ez nagyon fontos. Ha stigmatizáljuk, rejtetté válik, ez pedig nagyon káros.”
Nem mintha ne lenne eleve rejtett a nő szerencsejáték.
A sztereotípia máig úgy néz ki, hogy a pasi ül a kaszinóban, pedig már online is rengetegen játszanak. Ezeket a jelenségeket már kutatták, főleg férfiak körében, a nőkről viszont nagyon keveset tudunk, az elmúlt évtizedek kutatásai háttérben hagyták őket. Rejtettebb populáció az övék.
Kaló Zsuzsa egyetemi docens korábban a szerhasználatot kutatta a nők körében, már ekkor is azt tapasztalta, hogy sokkal nehezebb megtalálni és megszólítani őket, mint a férfiakat. „A szerencsejátékról szóló korábbi vizsgálatok is ezt a kaszinós képet helyezték előtérbe, éppen ezért a mérőeszközöket, diagnosztikai eszközöket is a felnőtt férfiakra találták ki. Aztán ahogy haladtak a kutatások, és megjelent a többi szereplő az ellátó intézményekben, egyre kevésbé működtek ezek az eszközök: kiderült, hogy léteznek szerencsejátékozó fiatalok, idősek, férfiak, nők. Felül kell tehát vizsgálni, hogy megfelelően mérjük-e a használati szokásokat. Pont a férfiközpontú sztereotípia miatt választják a nők a szerencsejáték rejtettebb formáit. Más kutatásokból azt látjuk, hogy mióta terjed az online játék, egyre több nő játszik, éppen azért, mert kevésbé látványos.”
Akár addikcióról, akár a többség szemében „gyanús”, „illetlen” tevékenységről van szó (mint például a szerencsejáték), a nőkkel szemben sokkal kevésbé elnéző a társadalom a kutatók szerint. „Egy férfira, ha részeg, akár azt is mondhatják, férfias, ha egy nő részeg, az rögtön undorító vagy egyéb negatív ítéleteket kapcsolnak hozzá” – fogalmas Demetrovics Zsolt. „Kivéve, ha húszéves. Akkor még buli, vicces, azt elfogadják” – teszi hozzá Kaló Zsuzsa. Szerinte az idősebb nők különösen veszélyeztetett csoport:
anyagilag már stabilabbak, de egyre magányosabbak, nincs körülöttük a megfelelő védőháló, közösség, így sérülékenyebbek, a függőségek ezért különösen pusztítóak lehetnek.
Ezért is lenne fontos, hogy megismerjék az egyre nagyobb arányban szerencsejátékozó nőket, tudják, mi motiválja őket, mi történik velük és mik a játék következményei. „Minél többen mesélnek, annál pontosabban tudjuk majd később, mit kérdezzünk, így végre nagyobb mintát is célzottan vizsgálhatunk majd.”
Egyelőre a nők helyzetére és véleményére kíváncsiak, nem azt szeretnék, hogy igazolják az előzetes elméleteiket. „Nem szeretnénk befolyásolni a válaszokat az előfeltevéseinkkel. Azt azonban feltételezzük, hogy a nők másképp játszanak, mint a férfiak, így más válaszokra, segítségnyújtási formákra is van szükség – mondja Demetrovics. – Azért szeretnénk megismerni őket, mert így tudunk javaslatokat tenni arra, hogyan működjön az ártalomcsökkentő beavatkozás és a kezelés, ha szükség van rá. Nem biztos, hogy a nőknek ugyanaz segít, mint a férfiaknak. Ez még a szerencsejáték-cégeknek is hasznos lehet, hiszen nekik is vannak ártalomcsökkentő programjaik.”
Fotó: Getty Images
Arra azonban fel kellett készülniük, hogy nem csak adatokat, hanem egyéni, sokszor drámai történeteket is hallanak, sokan ráadásul várhatóan először beszélnek majd erről.
Bárkinek, akinél felmerül, hogy szükség van rá, felajánlanak egy konzultációs alkalmat, és segítenek eljutni a megfelelő szakemberhez.
Az ELTE-n egyébként már tíz éve működik egy szerencsejátékos segélyvonal, éppen azért, mert az általános segélyvonalak szakemberei nem feltétlenül állnak készen arra, hogy a társadalom e szegmensét ellássák. Ez pedig nem az a téma, amit anélkül lehetne kutatni, hogy ne segítenének az érintetteken.
Ezzel együtt sem könnyű eljutni a szerencsejátékozó nőkhöz. „Amikor szerhasználók közt végeztünk hasonló kutatást, és készítettünk egy programot egy nőknek szóló csoportos tanácsadásról, elküldtük a szokásos ellátórendszereknek az erről szóló felhívást, hogy szóljanak a női klienseknek, hogy jöjjenek, hiszen ez speciálisan nekik szól – meséli Kaló Zsuzsa. – Érdekes tapasztalat volt, hogy nagyon kevés jelentkező érkezett. Majd megjelent egy interjú velünk a sajtóban, ekkor beszéltünk arról is, mit élnek át a szerhasználó nők, hiszen már megvolt az előzetes kutatásunk. Sokkal több jelentkező érkezett így, a nyilvánosságon keresztül, mint az ezzel foglalkozó intézményekből, célzottan. Sok érintett tehát akkor és ott rakta össze a képet, azok alapján, amit az interjúban olvasott, így nagyon izgalmas találkozások születtek. Azt hiszem, az is elég volt, hogy azt üzentük: ez a dolog létezik és lehet róla beszélni.”
A válaszadás teljesen anonim, semmilyen adatot nem kérnek, amivel azonosítani lehetne a jelentkezőket. Czakó Andrea hangsúlyozza: a női szerencsejátékot általában szeretnék megismerni, a nők véleményére, érzéseire, tapasztalataira kíváncsiak, csak akkor tekintenek függőként rájuk, ha ők maguk kérnek segítséget. Azt kérik, azok töltsék ki, akik elmúltak 18 évesek és az elmúlt 12 hónapban játszottak bármilyen szerencsejátékot. „Még egyszer hangsúlyozzuk: önmagában nem jelent függést az, ha az ember akár hetente lottózik, főleg, ha ez nem okoz problémát az életében. Inkább az érdekel minket, mi a különbség az egyszeri és a rendszeres játékosok közt. Ez pedig csak az első lépés afelé, hogy kutathatóvá váljon a téma.”
