 |
| Onyutha Judit babát és anticiklont vár |
Amikor megtudtam, hogy újra babát vársz, kíváncsi lettem: vajon nagy hassal is átlépegetsz majd a palánkon, amikor elmondod a tévében az időjárás-jelentést?
Ez már nekem is eszembe jutott Megkértem Kereszty Gábort, hogy amikor már nagy lesz a pocakom, ne kelljen átlépkednem, és ő beleegyezett, bár megkért, hogy amíg tudom, kövessem ezt a koreográfiát.
Mikor érkezik a baba?
Szeptember közepén. A negyedik hónapban vagyok. Pannival, aki most kétéves, semmi bajom sem volt a terhesség alatt, most a második hónap végétől folyamatosan rosszul voltam, hányinger kínzott, de már kezdek jobban lenni. A tizenkettedik hétig babonából nem mondtam el a tévében sem, hogy terhes vagyok, ám az első hónapokban sokat bakiztam, állandóan meg kellett ismételnünk a felvételt. A kollégáim nem értették, mi történt velem.
Terveztétek, hogy három év korkülönbség legyen a gyerekek között?
Eredetileg nagyobb korkülönbséget szerettünk volna, meg akartuk várni, amíg Panni óvodába megy. Aztán épp Kubában voltunk, amikor kezdtem gyanakodni: talán újra babát várok, de ott erről nem tudtam meggyőződni. Itthon viszont beigazolódott a gyanúm, és nagyon örültünk neki. Nem tudom, Panni mennyit ért meg abból, hogy kistestvére lesz, mindenesetre időnként megpuszilja a hasamat. Laci, a férjem boldogan fogadta a hírt, bár érzi, hogy kétgyermekes apaként hatalmas felelősség nehezedik majd a vállára.
Azért furcsa, hogy ezt mondod, mert ti nem is minimálbérből éltek.
De azt pontosan tudjuk, hogy a média nem nyújt hosszú távon létbiztonságot. Vannak olyan tehetséges kollégáim, akiknek egyik pillanatról a másikra megszűnik a műsoruk, az állásuk. Persze meteorológiai előrejelzésre mindig szükség van, de azért gondolni kell erre is.
Lenne más munka, amit szívesen végeznél? Egykori stewardessként vissza tudnál térni a repüléshez?
Két kisgyerek mellett ez nekem nehezen menne. Talán akkor, ha nagyobbak lennének. Egyébként Panni születése után egy évig nagyon hiányzott a repülés, az utazás. Kicsit bezárva éreztem magam ez nem panasz, hiszen Lacival korábban ahogy a családi időszámítás szerint mondjuk: Panni előtt bejártuk a világot. Most a Panni után korszakot éljük, ami nyilván kevesebb utazással jár, főleg, ha megszületik a kicsi is. Nyaranta nagyon szeretek itthon lenni, különösen most, hogy vadregényes környékre, egy Duna-parti üdülőterületre költöztünk, de télen vágyom a melegre. Most, hogy már vannak alapvető meteorológiai ismereteim, elmondhatom, várom a tavaszi, nyári anticiklonokat, mert ilyenkor zavartalan a napsütés. A telet viszont nem kedvelem. Idén szerencsém volt: Lacit elkísértük Pannival Kubába és Thaiföldre is. Képzeld, a kétéves kislányom jobban bírta a hosszú repülőutat, mint a felnőttek, és még az időeltolódással sem volt problémája!
 |
| Légikisasszonyként, két kolléganőjével |
Még a Malévnél dolgoztam, és egyszer csak feltűnt a színen egy titkos hódolóm. A maléves postaládámban egyre-másra találtam leveleket egy fiútól.
Mit írt?
Dobos Laci vagyok, szeretnélek megismerni, beülnél velem valahová egy kávéra?. Meghívott ide-oda, de sehová sem mentem el, nem is hívtam a megadott számon. Azt sem tudtam, kicsoda ez a fiú.
Nem is érdekelt?
Azért elkezdtem nyomozni, a kolléganőimet kérdezgettem, ki lehet ez a srác. Aztán megtudtam, hogy Laci pilóta. Sosem repültem együtt vele, azért nem ismertem. Fél évig csak jöttek tőle a levelek, a meghívások, és egyszer sem találkoztunk. Aztán Laci meglátta, hogy mindkettőnket korfui útra osztottak be, csak éppen nem ugyanarra a járatra. Átcseréltette magát az enyémre. Emlékszem az első találkozásra: mi, stewardessek a szabályok szerint átmentünk a gép indulása előtt a saját épületünkből a pilótákéba, és ott állt pilótaruhában egy srác, várakozó arckifejezéssel. Sosem láttam, de rögtön tudtam, hogy ő a titkos hódolóm. Egy órát késett a gépünk, úgyhogy már a reptéren beszélgetni kezdtünk.
A teljes cikk a március 30-án megjelenő, 13. heti Nők Lapjában olvasható.
