 |
Szerelmes szöveg volt, és félreérthetetlenül a férjemnek szólt meséli. Felébresztettem őt, és irdatlan botrányt csináltam. Bevallotta, hogy fiatal barátnője van, aki felnéz rá. Egész hétvégén lelkiztünk, kiderült, hogy utálja, hogy én keresek többet, hogy sokat dolgozom. Azt mondta: neki lelki társa ez a lány. Megígérte, hogy megpróbál szakítani vele, mert nem akar minket elhagyni. A pszichiáternél derült ki, hogy neki mennyire fontos lenne, hogy beszélgessünk, de úgy érzi, nem tud velem másról társalogni, csak a gyerekekről. A terapeutának fel kellett sorolnunk, hol éreznénk jól magunkat együtt. Persze teljesen mást mondtunk, de abban végül megegyeztünk: jó lenne esténként sétálni, mint régen, amikor még nem voltak gyerekeink, és megbeszélni az aznap történteket. Elkezdtük újra eleinte nagyon nehezen ment, hogy indulatok és sérelmek nélkül beszélgessünk. Aztán már nemcsak a gyerekekről csevegtünk, hanem egy-egy filmről, s közben egyre inkább a saját életünkről is. Elmondta: nem is jobb nő nálam a barátnője, és talán sikerült végleg szakítani vele.
A témáról bővebben a Nők Lapja április 7-én megjelenő 14. számában olvashatsz!
