– Miért az nlc-t és a Nők Lapját választottad?
– Az nlc a véletlen műve, a Nők Lapja pedig úgy érzem, színvonalas hetilap, és ez a rovat nem olyan sablonos, mint a többi. Az emberek meg vannak győződve arról, hogy minden egyetemista kocsmában vagy diszkóban ismerkedik, pedig ez nagyon nem így van. Nem is olyan könnyű ismerkedni manapság! Például ha összeszeded magad és odamész egy lányhoz az utcán, valószínűleg azonnal elküld, hogy mégis mit képzelsz. Sem az utcán, sem szórakozóhelyeken nem tudja az ember megismerni a másikat. Ezek a klubok olyan felszínesek. A pasi odamegy a lányhoz, azt mondja: szevasz, mit iszol? közben üvölt a zene, nem hallasz semmit
ez nem az én világom. Régebben sokat jártam szórakozóhelyekre, de most elég volt egy időre, ez a stílus nem jön be. Talán, mert kissé visszahúzódó típus vagyok, már ami a kezdeményezést illeti. Persze azért ha megtetszik egy lány, csak odamegyek valahogy, és kezdeményezek.
– Mit kell tudni feltétlenül rólad?
– Huszonkét éves vagyok, a BGF-en tanulok vendéglátó szakmenedzser szakon, most vagyok végzős. (Ez azért lehetséges ennyi idősen, mert csak kétéves képzés.) Azt hiszem, a későbbiekben munka szempontjából az Életre bízom magam, nem idegeskedem. Hogy mi lesz holnap, majd csak kialakul. Gyorsan feltalálom magam, nem aggódom a jövő miatt. Ha lesz rá lehetőségem, szeretnék néhány évre külföldre menni, világot látni, nyelveket tanulni, tapasztalatokat szerezni.
– És a barátnőd itthon hagynád?
– Ez csak terv. Ha olyan kapcsolatom lenne, ahol a barátnőm is velem jön, az jó lenne, de ha őt idekötné a munka vagy iskola, és a szerelmünk tényleg komoly lenne, érte feladnék egy ilyen lehetőséget. A saját szabadságom nem áldoznám fel egy kapcsolaton belül, de egy ilyen döntés nem okozna gondot.
– A főiskola mellett sok szabadidőd lehet…
– Igen, az van bőven! Lényegében a napom fele szabad. Szeretek fényképezni, gitározni, olvasgatni, és kirándulni. Nagyon kedvelem a vidéki környezetet, ahol az ember közelebb kerül a természethez. Engem megnyugtat és kikapcsol. Sokat járok a nagyszüleimhez is a Bükkbe, az ottani baráti körömmel is gyakran megyünk kirándulni.
– Milyen lányok jelentkezését várod?
– Először is, akik hosszú távú kapcsolatot szeretnének, mert a rövid kalandoknak nem vagyok híve. Így például az egyéjszakás kapcsolat sok fiúval ellentétben nálam nem játszik. Nem ítélek el senkit, de nekem nem szimpatikus. Inkább a megalapozott kapcsolatok híve vagyok. S hogy milyen lányt szeretnék? Olyat, akit bemutathatok a barátaimnak, akivel jól érezzük magunkat, mert bár nem sok barátom van, de ők igazán fontosak nekem. Aki korban hozzám illő, körülbelül tizennyolc-huszonkét éves. A szerelem nem korfüggő, de azt hiszem ez az ideális. Akit tudok tisztelni és hű lenni hozzá. Akivel megmarad az önállóságom, mégis kötődünk egymáshoz. Szerintem ilyen egy normális párkapcsolat, és ha ezek megvannak, az ember nem törődik azzal, milyen a másik szeme vagy haja színe. Vagy nem? Ennél többet nem mondanék. Szeresse a teát, mert az első randin valószínűleg teázni megyünk majd
