Mint egy nagy család
Talán nem véletlen, hogy csak egy olyan esetet ismerek, ahol a volt feleség a legnagyobb örömmel jár vissza az exférjhez és annak új nejéhez. Gáboréknál két asszony van és három gyerek, és tényleg olyanok, mint egy nagy család. Az ex és az új asszony annak ellenére vagy talán éppen azért remekül kijön egymással, hogy másfél évtizednyi korkülönbség van közöttük. Ebben az is szerepet játszhat, hogy az ex új házassága nagyon jól sikerült, tehát biztos hátországból barátkozhat a vetélytárssal, meg hát végtelenül kulturált és toleráns emberek mindahányan. Így könnyű.
 |
Csabáéknál viszont úgy alakult, hogy amikor szakítottak Krisztával, a lány kommendálta egyik közeli barátnőjét, Zsófit, arra gondolván a legnagyobb jóindulattal, ők talán zökkenőmentesebben passzolnak majd. Nos, valóban nagy szerelem és házasság lett belőle, majd a rituális hét év letelte után zajos válás. Talán mondani sem kell, hogy Kriszta és Zsófi baráti viszonya erősen megromlott azóta, sem egymással, sem Csabával nem tartják a kapcsolatot, mintha kölcsönösen egymást okolnák a nagy kudarcért.
A nagy kivétel
Az én exeim sincsenek oda egymásért, pedig többször próbálkoztam, hogy közelebb hozzam őket egymáshoz. Nyilván azért húzódoztak, mert az csak nekem lett volna jó, ha mondjuk egy kedélyes vacsora erejéig együtt a hárem, nekik föl lett volna adva a lecke, ugyan mi a fenét ettem én a többieken.
Nemhogy vacsora, de külön-külön találkozók sem jöttek össze soha, valamilyen indokkal mindenki kibújt e számára kétes megtiszteltetés alól.
A nagy kivétel e szabály alól kedves második exnejem, Anikó, aki az összes azóta előfordult barátnőmmel szívesen megismerkedett volna, ha azok meg nem fúrják a próbálkozásait. Az ő hozzáállása érthető, hiszen jó barátok maradtunk, ezért érdekli, kivel szűröm össze a levet, talán vigyázni is akar rám, nehogy valami rettenetes perszóna tönkretegyen.
 |
Utálkozásban Linda volt a világbajnok, míg belőle is ex nem lett. Két éven át hallani sem akart arról, hogy bármelyik exemet meghívjam hozzánk egy barátságos borozásra, és rögtön témát váltott, ha véletlenül szóba került valamelyikük. Ha Anikó szólt, hogy áthozná a macskáját, mert elutaznak pár napra, Linda megtalálta az ürügyet, hogy addig ne legyen otthon, és aztán szúrós szemekkel méregette a vendégmacskát, pedig rendkívül rokonszenves állat. Linda kellemesen sápadt arcra akkor is rögtön céklaszínűre fordult, ha bejelentettem, hogy este a volt feleségemmel vacsorázom, sőt, azt sem tudta megemészteni, miért vagyok én kültag az első házasságomból származó apósom bétéjében. (Ha valaki az exapósra is féltékeny, az már tényleg érdekes.)
Linda nyíltan sohasem nehezményezte, hogy nem szakítottam el a múlt szálait, de gondokosodott arról, hogy közös ismerőseinktől visszahalljam, mennyire zavarja a dolog. Még azt a thaiföldi faragványt is utálta, amit a számomra egyik legfontosabb exem, Mónika hozott ajándékba távol-keleti útjáról. Kétségtelen, hogy a fekete fabálvány ijesztően ronda, de mégiscsak ajándék meg emlék, igazán fölösleges volt annyira haragudni rá, és a mosogató alá száműzni.
No, ezt az egész haragszomrádot Linda később visszakapta, mert vele már nem barátkozom a szakításunk óta…
Kapcsolódó fórum:
