Azok a hozzám hasonló lányok, akik egy erős anya óvó gondoskodása mellett nőnek fel, nagyon komoly útmutatásokat kapnak az életre. Láthatatlan irányjelzők és kapaszkodók ezek, amiket egy erős nő ösztönösen, követendő példaként szolgálva programoz bele a gyerekeibe. Úgy terelgetik ezek az anyák a lányaikat, hogy egy csomó élethelyzet igazi kis tanmeseként szolgál számukra, amikhez aztán felnőve bármikor visszanyúlhatnak, majd ők maguk is továbbadhatnak a gyerekeiknek. Jöjjön most tíz létfontosságú életlecke.
“Olyan kevés pénzünk volt, hogy egyik nap bébiételt vettünk, másnap kenyeret” – rengetegszer hallottam ezt a mondatot anyámtól, amikor a budapesti életünk kezdeteire emlékezett vissza. Egy dohos-penészes, alagsori egérlyuk volt az első fővárosi otthonunk, ahol nem volt még fürdőszoba sem. A meleget télen egy rozzant olajkályha adta, hús meg csak akkor került az asztalunkra, ha a falusi nagyszüleimtől csomagot kaptunk.
Aztán kínkeservesen mégis sikerült a szüleimnek belevágni egy lakásvásárlásba, aminek a törlesztőrészleteit nyögték ugyan húsz évig, de minden erejükkel azon voltak, hogy ha törik, ha szakad, sikerüljön normális életkörülményeket biztosítaniuk ahhoz, hogy olyan esélyekkel indulhassak ebben az élet nevű versenyben, mint a nálunk sokkal módosabb szülők gyerekei.
Emlékszem, miután apámat leszázalékolták, nagyon mélyre kerültünk anyagilag. Anyu rengeteg pluszmunkát vállalt, hogy a fejünket a víz fölött tudjuk tartani. Előfordult, hogy hetekig alig láttam, mert hajnalban indult, és csak késő este ért haza. Fogalmam sincs, hogyan csinálta, de mégis mindig volt tiszta, vasalt ruhánk, és jutott meleg étel az asztalra, még akkor is, ha sokszor csak kolbász nélküli paprikás krumplira vagy tojáslevesre telt.
Anyám azt tanította nekem, hogy nincsen olyan nehéz élethelyzet, amiből ne tudná kikaparni magát és a családját. Sosem láttam elkeseredni, sírni talán csak kétszer-háromszor az életben. “Aki sír, attól el kell venni” – mindig ezt mondogatta. És még számtalan fontos dolgot tanultam meg egy életre tőle.
| “Tőled tanultam“
Ők vannak ott az első lélegzetvételünknél, vigyázzák az első léptünket és az összes többit is a háttérből, amíg csak élnek. Közben bölcsen, szinte észrevétlenül pakolják a felbecsülhetetlen értékű útravalót a hátizsákunkba. Az anyai tanácsok igazi kincsek, melyek elkísérnek minket egy életen át. Nem lehetünk elég hálásak értük! És nektek mit tanított az anyukátok? Írjátok meg a toledtanultam@centralmediacsoport.hu e-mail-címre a legfontosabb intelmet, amelyet valaha tőle kaptatok! A legjobb mondatokat az NLCafé szerkesztőségi zsűrije fogja kiválasztani, és majd ti szavazhatjátok meg, melyik a tíz legjobb anyai tanács. A tíz nyertes mondat beküldői NLCafé-s ajándékcsomagot kapnak. |
