Németh Kristóf
Szellő István (38), az RTL Klub híradójának vezetője
Szellő Rózsa (62), nyugdíjas
Nem szoktunk nagy csinnadrattát csinálni
A mai napig sokat találkozunk, szinte mindennap beszélünk telefonon. Soha nem volt köztünk sértődős, struccos kapcsolat, mint számos családban. Bár egyke vagyok, és a fiúgyerekek általában anyásak, gyerekkoromban nem húztam jobban egyik szülőmhöz sem.
A szakmámat édesanyámnak köszönhetően szerettem meg. Harminchat évig dolgozott a rádiónál, majd a televíziónál, de úgy gondolta, hogy a rádió vagy az írott sajtó, ahol korábban dolgoztam, kiegyensúlyozottabb pályát jelent. Ettől függetlenül mégis a televíziónál kötöttem ki. Anyu ugyanis gyerekműsorokat készített, sokáig ő volt a Zsebtévé szerkesztője, és amikor bementem hozzá, csak azt láttam, hogy ott van Móka Miki, rengeteg gyerek, játékok, nagy stáb, csupa színes díszlet, és mindenki nagyon jól érzi magát. Ez fogott meg az egészben igazából.
Anyák napján nem szoktunk nagy csinnadrattát csinálni az ünneplésből. Ilyenkor általában ebédelni ülünk össze. Természetesen mindig viszek virágot, ezt soha nem felejtem el. Kötődik ehhez az ünnephez egy vicces élményem is. Egyszer a középiskolában megbíztak minket néhány barátommal, hogy készítsük el az anyák napi műsort az iskolarádióban. Óriási botrány lett belőle. Azzal kezdtük a műsort, hogy elénekeltük az akkoriban szokásos Kispajtások ünneplőben, anyák napja van ma kezdetű dalt. Mondanom sem kell, mutáló srácok voltunk. Hatalmas cirkusz lett belőle, de végül poénra vettük az egészet.
Szathmáry Enikő (58), háziasszony
Kreatív ajándékot készítek
Majdnem akkora korkülönbség van a szüleim között, mint ahány éves most vagyok. Édesapám nyolcvanöt esztendős, jól van, aktív, édesanyám pedig közel harminc évvel fiatalabb nála. Boldog szerelemben, barátságban és házasságban élnek együtt. Amit én tapasztaltam ebből a kapcsolatból, az mindig a tökéletes harmónia volt.
Születésem óta édesanyám fő hivatása, hogy melegen tartsa a családi tűzhelyet, a szó minden értelmében. Úgymond menedzselte az egész család életét. Így lett állandó kísérőm is. Tizenegy éves koromtól szinkronizáltam, tizenhárom évesen már színházban játszottam, és jártam sportlövészetre is.
Mindketten a Skorpió jegyében születtünk, így kapcsolatunkat gyerekkoromban egyaránt jellemezték ölbebújós beszélgetések és vérmes viták. Másfél évvel ezelőtt édesanyám egy agyérgörcs miatt egyik napról a másikra életveszélyes állapotba került, ami nemcsak megrázta, de ha lehet még jobban összekovácsolta a családot. A betegsége kapcsán merült fel bennem először, hogy elveszíthetem a szüleimet. Azóta lényegesen több időt töltünk együtt, és ettől felhőtlenebbé vált a viszonyunk is.
Mindig nagyon kreatív módon ajándékozzuk meg egymást, de soha nem keresünk ehhez apropót. Négy-öt éves koromtól kezdve szerkesztett produkciókat adtam elő a szüleimnek. Leginkább cirkuszi mutatványoknak tudnám nevezni őket, de azért rendes színházi körülményeket teremtettem. És persze voltak házi készítésű meglepetések is: gyakran főztem parfümöket édesanyámnak és a környéken élő ismerős néniknek szappanból. Minthogy édesanyám nagy kertbarát, az utóbbi esztendőkben szinte már hagyományként a különleges évelő növények ajándékozása kötődik anyák napjához.
A teljes cikket a Nők Lapja Évszakok májusi számában olvashatja el.
