Egyszerre díva és igazi rocker

– Fáradtnak tűnsz.

– Nagyon vártam már, hogy vége legyen a versenynek. Nem ért váratlanul, hogy nem lettem végső döntős, az viszont igen, hogy még a kiesésem után is napi tizenhat órát próbáltunk az Aréna-beli szereplésre. Szóval bevallom, mostanra borzasztóan kimerültem, rengeteget dolgoztam az utóbbi hetekben, és már alig győzöm energiával.

– Kedved azért továbbra is van hozzá?

– Nem a kedvemmel van baj, inkább azzal, hogy nincs időm feltöltődni, s úgy érzem, elfogyott a tartalékom, amiből meríthetek. A feladatok egyre csak sokasodnak, pedig még el sem kezdődtek a koncertek, a lemezfelvételeknek se láttunk neki.

– Mi hiányzik most neked leginkább a feltöltődéshez?

– Mindenekelőtt a családom és az otthonom. Tapolcán tudok igazán pihenni, kikapcsolódni és erőt gyűjteni. Már több mint egy hónapja nem voltam otthon, és a hét egyetlen napja a vasárnap, mikor haza tudnék menni. De egy ideje már ez sem működik, az is tele van programokkal. A szüleimmel legfeljebb húsz percre tudok összefutni hetente, és így is alig tudunk váltani egy-két mondatot, pedig nagyon nagy szükségem lenne rájuk.

– Ha végre haza tudsz menni egy kis időre, mi lesz az első dolgod?

– Összeszedem a barátaimat, és bulizunk egy nagyot, vagy elmegyünk valami jó kis rock koncertre. Aztán alszom három napon keresztül, s csak anyu finom főztje miatt kelek föl. Utána kényeztetem magam egy kicsit: elmegyek masszőrhöz, egy szépítő kezelésre, és nekilátok sportolni is, hogy újra formába hozzam magam.

– És ha már kellően kipihented magad, és feltöltődtél, jöhet a zenélés?

– Igen, akkor végre nekiláthatok a lemezkészítésnek! Szeretnék összeverbuválni egy jó kis csapatot, akikkel elsősorban rockzenét játszunk majd. Régi álmom, hogy egy borzasztóan jó albumot csinálunk, amit az emberek nagyon megszeretnek, aztán rengeteg koncertet adunk majd, ahol a közönséggel együtt énekelünk. De sajnos egyelőre nem valószínű, hogy menni fog ez így…





– Mi az akadálya?

– Magyarországon a rockzene már nem tartozik az eladható műfajok közé. Talán egyedül a Tankcsapdának sikerült tíz év alatt összehoznia egy stabil rajongótábort, de szerintem ennyi bőven elég a közönségnek a rockzenéből itthon.

– Mindezt figyelembe véve milyen lemezt szeretnél készíteni?

– Valamivel populárisabb rockot, ami könnyebben eladható, és emészthetőbb a nagyközönség számára. Talán Pinkhez tudnám hasonlítani azt a stílust, amit képviselni szeretnék később.

– Ebben a döntésedben van némi megalkuvás is, nem?

– Igen, valószínűleg, hiszen a szívem szerint jóval keményebb zenét játszanék, de azt gondolom, nagyon fontos, hogy egy fiatal énekesnő első, bemutatkozó albumának mindenképpen a szélesebb rétegekhez kell szólnia.

– Érdekes, a Megasztár rockos döntőjében a zsűri szerint nem remekeltél. Az volt a véleményük, hogy nem adtál bele apait-anyait, pedig előtte arról beszéltél, hogy a rockzene a te igazi műfajod.

– Úgy érzem, hogy csak azoknak a véleménye befolyásolhat, akik mélységesen tisztában vannak azzal, mit jelent a rockzene. Ha mondjuk Vikidál Gyula vagy Kalapács József mondta volna akkor a kritikát, azt zokszó nélkül elfogadom. De úgy látom, a zsűri néhány olyan tagja akarta nekem megmagyarázni, hogyan is kéne ezt csinálni, akik még soha nem próbáltak ilyen zenét játszani. Én ezen nőttem fel, kiskorom óta Guns‘n’Rosest hallgatok. Ezért nem tetszett, hogy meg akarják magyarázni, amiről nagyon is jól tudom, hogy micsoda. És igenis úgy gondoltam, eljött az ideje. hogy megmondjam a véleményemet. Elegem lett a megfelelni vágyásból. Én is csak egy ember vagyok, és kiállok a magam igazáért. Úgy éreztem, nincs vesztenivalóm, ennél többet már úgysem érhetek el, hiszen benne voltam az első háromban: dobogós vagyok. Ha úgy tetszik, az év női hangja lettem.





– Mintha kicsit eleged lenne a felhajtásból, vagy rosszul gondolom?

– Az utolsó hetekben már nagyon nehezen bírtam a versenyt. Borzasztóan hoszszúra nyúlt a játék. Kifejezetten örülök, hogy nem kerültem az utolsó kettő közé a végső döntőbe. Én sem ezért jöttem. És bevallom, a Megasztár-házban nem éreztem jól magam, az egész épületnek olyan negatív kisugárzása volt. 

– Akkor mi volt a motivációd, amiért végül nekivágtál a Megasztárnak?

– Hogy előbbre tudjak lépni a pályán, és megismerjenek engem, a zenémet. Jó alkalom volt arra, hogy ne csak néhány haverral álmodozzunk Tapolcán a hírnévről, sikerről, hanem valóra is váltsuk mindazt, amit tervezgettünk. Ennél többet nem akartam elérni.

– Vannak jelentkezők, akik segítenek a lemezed elkészítésében?

– A nővérem lemezkiadója felkarolna engem is. Megbíznék bennük, és persze várom, hogy Verával együtt énekeljünk, de nem zárom ki a lehetőségét annak sem, hogy máshová szerződjem. Vera rettenetesen jó a rockban is, iszonyú reszelős, érces tud lenni a hangja. Rengeteget tanultam tőle, később szeretném is kamatoztatni mindezt. Természetesen csak azután, hogy helyre teszem a rólunk kialakult téves képet.

– A „rólunk” alatt kit értesz?

– A barátaimat, versenyzőtársaimat, akikkel több hónapig együtt éltem: Caramelt, Palcsó Tomit, Bartók Esztit, és még sorolhatnám. Az emberek többsége azt hiszi, nekünk volt a világon a legjobb dolgunk, öltöztettek minket, ismertek lettünk, rengeteg pénzt kerestünk, de a produkció mögötti kemény munkát nem látták. Azt szeretném, ha nem így gondolnának ránk. Tudnia kell mindenkinek: mindezért keményen megdolgoztunk, és csak nagyon kevesen tudtak volna lépést tartani velünk.

– Még csak tizenhét éves vagy, de úgy érzem, ez a verseny nagyon hamar felnőttet faragott belőled.

– Igen, borzasztóan megerősödtem, sok mindent meg tudok csinálni könnyedén, ami elől régebben sírva elfutottam volna. Kemény lettem, úgy érzem, nincs, aki meg tudna bántani. Ha ezt a versenyt végig bírtam, bármire képes leszek. Sokat nyertem általa.

– A fiúkhoz is másként viszonyulsz már?

– Mindenkihez. Van bennem tartás, nem adom olyan könnyen magam. Régebben képes voltam futni egy fiú után, vagy akár hagytam, hogy a bolondját járassa velem. Ma már biztos, hogy senki sem tudna átverni!

– Mióta ennyire ismert lettél, körülrajonganak a srácok?

– Nem, éppen az ellenkezője történt. Úgy érzem, hogy inkább tartanak tőlem. Szerintem jórészt nem is fiúk nézték ezt a műsort, inkább tinilányok, akik kedvükre sikítozhattak némely fiú láttán. De nincs is szükségem az ismerkedésre, ugyanis találkoztam valakivel, aki most nagyon sokat jelent nekem.

– De ő nem azonos a régi barátoddal, akivel szakítottál, ugye?

– Nem, vele a verseny elején ismerkedtem meg egy szórakozóhelyen. Nem zenész, hanem civil. A magánéletemről viszont nem is mondanék most többet. Hiába estem ki, még mindig túlságosan a figyelem középpontjában vagyok.