nlc.hu
Trend
Õsi legendák

Õsi legendák

Eleink még tisztelték a természet erejét, rettegték csodáit, meséiket kitöltötte jelenségeinek magyarázata. Kezdetben, a természetbõl élõ ember hitvilágában is szerepeltek az õt körülvevõ táj képviselõi legendákat fûztek hozzájuk, manók, tündérek õrizték õket.

„Mért kell nekem könnyes szemmel megállni

minden viharvert, árva tölgy előtt…?”

(Wass Albert: Miért)

Később, a pogány természetvallások eltűnésével, feledésbe merültek ezek a mondák, mégis sok régi keresztény templom épült az egykori szent helyeken, megtisztelve a táj, a hely szellemét. A honfoglaló magyarok is fákat, forrásokat tartottak szentnek, bármilyen károsításuk büntetést vont maga után, szentségtörésnek minősült. A kelták papjai, a druidák is hatalmas hársak lombja alatt imádkoztak, s e szent fákról gyűjtötték szertartásaikhoz a fagyöngyöt. Buddha is egy fügefa árnyékában világosodott meg, és majd minden ősi vallásban tisztelik a fákat.

Ez nem is csoda, hiszen mindenkiben az ég felé törést, a fensőbb világok elérésének útját jelképezik. Egy-egy fa, míg a földben, az anyagban gyökerezik, mégis az Istennel való összeköttetést idézi, ezért is szerepel a magyar népmesékben, táltosdobokon az égigérő Életfa, melyen a felső világ elérhetővé válik a kiválasztottak számára.

A Bibliában a fa a tudást jelképezi: az emberen múlik, hogy tudását jóra vagy rosszra használja fel. Összességében a régi korok embere, mivel mindennapi közösségben volt velük, ismerte, szerette és tisztelte a fákat. Ám a korabeli ismeretek néha ma is meglephetik a kutatót.

A fenti sorok szerzője, Wass Albert jegyezte meg egyszer, hogy értetlenül nézte a parasztbácsit midőn az fog-, vagy fejfájása ellen friss fűzfahajtást rágcsálgatott. Évek múltán került kezébe egy folyóirat, ami tudatta a felfedezést: a fájdalomcsillapító kalmopirin hírét amit fűzfa kérgéből vontak ki a tudósok. A bácsika persze mit sem tudott a kémiáról és a vegyjelekről: őt az évezredes, igazi tudás vezérelte.

Hihetetlen meglátásai vannak a természet részeként létező embereknek. Az ausztrál őslakók például az tartják, hogy a fák énekelnek nekünk, s csak annyit várnak cserébe, hogy az emberek visszaénekeljenek. Első látásra érthetetlen babonának tűnik, ám ha kissé tudományosan megvizsgáljuk, rögtön megértjük: a fák oxigént bocsátanak ki, ami minket éltet, mi szén-dioxidot, amelyet ők használnak fel. Ezek a törzsek az ünnepségeiken használt hangszerek nagy részét is a természetből szerzik, az összejövetel végeztével azonban ugyanarra a helyre teszik vissza a kavicsokat, ágakat, terméseket, ahol azt találták.

Fölösleges butaságnak tűnhet, ám ők már sokkal régebben rájöttek arra az igazságra, amit a modern ember nehezen ért meg. Tudják a titkot, azt hogy a harmóniát nem lehet büntetlenül megbontani. Vajon ha ilyen tempóban pusztítjuk környezetünket, nekünk hány évünk maradt még hátra? S pusztulásba rántjuk azokat a népeket is, akik fenn tudtak maradni eddig, békében a természettel és önmagukkal.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top