Szex – ösztön vagy tanulás?

Táncolj velem!

Feldmár András írta A Tudatállapotok Szivárványa című könyvében, hogy “nagyon könnyű kipróbálni, hogy ki lesz a jó szexuális partner, csak menj el táncolni vele!” Akárhányszor teszteltem ennek a gondolatnak az igazát, mindig azt tapasztaltam, hogy cáfolhatatlan. A táncban két ember összekapcsolódik, figyelmesen kiegészíti egymást, és lángra lobbantanak egy ősi szenvedélyt.

Hamis lenne a tánc mámora, mert a salsa lépéseit nem tudtam szívből, ösztönből, hanem elmentem egy tánciskolába, és elkezdtem utánozni a kubai táncosokat? Gyermekként nem volt módom megismerni ezt a táncot, mert szüleim sem ismerték, nem táncolták, nekem nem mutatták, így felnőttként találtam rá, tanultam meg, vált a véremmé. Nem kell gondolkoznom a lépéseken, nem kell erőlködnöm, hanem beleveszek a zenébe, a mozdulatokba és a férfi ölelésébe.

Akárcsak a szexben. A technikai ismeretek és a tanulás eredménye nem egy gépies mozdulatsor, hanem kedves csókok, szeretetteljes simogatások és mámorító kielégülés.

Vak tyúk is talál szemet?

Ezernyi gátlásunk és félelmünk van. Ha ismeretlen területen járunk, akkor ezek felerősödnek, és néha meg is bénítanak minket. Kevésbé élvezhetnénk az ízeket egy előkelő étteremben, ha arra kellene figyelnünk, hogyan aprítsuk fel a húst, és a rizsszemeket hogyan egyensúlyozzuk a villán.





Kudarcaink elbátortalanítanak, viszont tudásunk magabiztossá tesz, sikereink újabb és újabb lendületet adnak. Miért lövöldöznénk vaktában, ha mehetünk ennél biztosabbra is? Akármennyire is szeretnénk mind-mind különbözőek lenni, azért nagyon sok mindenben hasonlítunk. Én még nem találkoztam olyan nővel, aki nem szerette, ha megcsókolják a mellét, és nem ismertem olyan férfit sem, aki ódzkodott volna egy csipkés fehérnemű látványától.

Tanulni és tanítani

A szex tanulása nem merül ki a technikai részletekben, mert akkor még csak szaporodásról beszélhetünk. A szeretkezéshez, két ember örömszerző, kielégítő ölelkezéséhez önmagunkat és párunkat is ismernünk kell. A mámor eléréséhez meg kell tanulnunk testünk működését és fel kell térképeznünk párunk testét-lelkét. Ehhez kevés a „Jó volt?” „Jó volt!” párbeszéd, szavakká formált vágyak és reakciók lesznek tanulási folyamatunk útjelzői.

A tehetség kiváltság, de a tehetség hiánya sem lehet kizáró ok, főleg, ha a szexről beszélünk. Baráti beszélgetések során mindenki a jobbik oldalát mutatja, és problémáiról ritkábban beszél, ezért gyakran úgy tűnik, mi vagyunk a legszerencsétlenebbek, a legtehetségtelenebbek. Nem érdemes feladni, inkább tanulni kell és tapasztalatokat gyűjteni.





A szexben nincsen tehetségtelen ember, legfeljebb tapasztalatlan. Viszont a tehetség önmagában is kevés. A legnagyobb festők is több technikát ismertek meg, gyakoroltak, iskolákban együtt dolgoztak, hogy igazi művészekké váljanak.

Jó pap is…

Ideális esetben a tanulás folyamata sohasem szakad meg, mert a világ számtalan felfedeznivalót tartogat. Nincs ez másként a szexben és a párkapcsolatban sem. Szintén Feldmár írta, hogy „a kapcsolatra nem szabad rászokni. A kapcsolat mindig csoda kell, hogy legyen. Nem szokás.” Nem szégyen, ha az ember nyitott szemmel jár a világban, tanul, és életét, hálószobájának szenvedélyét új színekkel gazdagítja.