nlc.hu
Baba
Jó kérdés

Jó kérdés

Rovatunkban pszichológus újságírónk, négygyerekes édesanya, a Kismamaklub vezetõje válogat a hozzá érkezõ kérdésekbõl. Henriett kisfia szopja az ujját. Felmerült a kérdés: nem lenne jobb, ha mégis cumizna?

A kisfiam négy hónapos, és nagyjából másfél hónapja elkezdte szopni az ujját. Csak szopik, cumisüvegből csak eleinte ivott. Nincs cumija sem. Mivel úgy hallottam, hogy a cumi megzavarja, nem akartam neki adni. De most, hogy az ujját látom (csupa piros, és fel van ázva), elgondolkodtam: melyik a jobb, a cumi vagy az ujjszopás? Ha kibújnak a fogai, nem állnak majd kifelé az ujjszopás miatt? Vagy akkor már jobb a fogszabályzós cumi? Melyikről könnyebb leszoktatni?
Előre is köszönöm válaszukat!
Molnárné K. Henriett

Kedves Henriett!




A veleszületett szopási ösztön különböző erősségű lehet a kisbabáknál. Egyiküket kielégíti, ha naponta ötször megszoptatják, a másik hosszan „cumizik” a mellen, miután megtelt a pocakja, és van, aki ezek után még a hüvelykujját is bedugja a szájába. Cumira viszont egyik babának sincs szüksége. Azt mi adjuk neki, pótszerként. Éppen ez a pszichológus egyik érve ellene: míg a saját ujját akkor szopja a baba, amikor szüksége van rá, a cumizás a szülőktől függ: a felnőtt adja oda, a felnőtt veszi el. A cumi tulajdonképpen olyan, mint egy kikapcsológomb a gyereken. Talán az egyik legkellemetlenebb nyűg lehet, hogy jó néhány hónapig a szülőnek kell visszaadogatnia a pici szájába, ha kiesik belőle – éjjel-nappal.
A cumi a szoptatott babáknál különösen sok gondot okozhat. Lehet, hogy a cumizás miatt nem fog elég hosszan és gyakran szopni ahhoz, hogy édesanyja szervezete elég tejet termeljen számára, ezért pótlásra lesz szükség. Ez pedig könnyen a szoptatás korai befejezéséhez vezet. A cumizó baba ráadásul hajlamos arra, hogy nem kapja be eléggé a mellbimbót, és ki-kilökdösi a szájából. Nem csoda, ha az anya melle fájdalmasan kisebesedik.
Az igény szerint szoptatott gyerekek ritkán szeretnének mellen kívül mást is szopni. Köztük ritkább az ujjszopó baba is, hiszen őket többnyire kielégíti az anyamell – főleg ha az úgynevezett „komfortszopást” is megengedik neki, vagyis jóllakás után sem veszik le a mellről, hanem megvárják, míg magától elengedi.
De lássuk, mi történik egy ujjszopó, és mi egy cumizó gyerekkel féléves kor után! Mindketten fantasztikus értelmi és mozgásfejlődésen mennek keresztül: tárgyakat vesznek a kezükbe, a nyolcadik hónap körül egyszerre kettőt is, ezeket összeütögetik, rakosgatják. Kitágul a világ: kúszni-mászni kezdenek, azután a bútorokba kapaszkodva lépegetnek. A cumizó gyerek mindezt cumival a szájában is csinálhatja, semmi sem ösztönzi arra, hogy felhagyjon ezzel a szokásával. Az ujját szopó baba viszont kénytelen a tevékeny idő nagy részét ujjszopás nélkül tölteni, hiszen minden izgalmas „akcióhoz” szüksége van a kezére. Az ujjszopás végül a fáradt, nyűgös vagy beteg időszakra korlátozódik, majd lassan elmarad. Ha nem hagy fel vele teljesen, az sem baj: nem tekinthető kórosnak, ha a kisiskolás az ujját szopva alszik el. Nyugodtan kivárhatjuk, hogy a gyerek „elválasztódjon” az ujjától.
Cumizásnál más a helyzet. A szülő egyszer csak szégyellni kezdi, hogy a nagy gyerek naphosszat cumizik, és a környezete is piszkálja miatta, ahogy az alábbi levélrészlet is mutatja.
„A lányom két és fél éves, és cumizik. Emiatt folyamatosan rossz érzéseim vannak, egyrészt, hogy el kéne venni tőle, másrészt, hogy mégsem kéne elvenni, nehogy lelki sérülést okozzak. Amikor először cumit adtam a szájába, még nem gondoltam, hogy ez egyszer ekkora problémát fog okozni.”




Végül többnyire a külső nyomás győz, a szülő alkudozni kezd a gyerekkel, jutalmat ígér, büntetést helyez kilátásba, vagy egyszerűen elveszi a cumit, amit eredetileg anyapótlékként adott neki. Ez bizony nem sportszerű viselkedés!
A fogak helyzetét, sőt a szájpadlás alakját és az állkapcsok fejlődését a folyamatos cumizás ugyanúgy befolyásolhatja, mint a szenvedélyes ujjszopás. A cumizással ellentétben azonban az egészséges, érdeklődő gyereknek egyszerűen nincs ideje, alkalma arra, hogy folyton az ujját szopja, ezért ez kevésbé befolyásolja fogai állását. Ha az ujjszopás eluralkodik a mindennapokon, akkor természetesen más a helyzet. De ez a „tünet” már lelki problémára utal, ami egészen más történet.
Üdvözlettel: Sződy Judit





Az ujjszopás kérdéséről is olvashatunk Vekerdy Tamás könyvében. Sanoma Kiadó, 1900 Ft. Tel.: 437-1481

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top