Habókos mekkmesterek

Mi vagyunk azok, akik a képregényszerű, 30-as IQ alá pozícionált leírásokat kézben tartva is csak hosszas töprengés után találjuk meg a főcsavart, akik bármit szétszednek, de össze semmit nem raknak, és akik kezében mindig marad a szerelés végén legalább fél kilónyi „kóbor” alkatrész. Mi vagyunk a félmegoldások császárai.

A mekkmester hazaér a munkából, fáradtan, meggyötörten. A csap pedig csöpögni kezd. A “mester” ilyenkor már reflexből húz is rá erőből a csapra, mely ettől már nem csöpög, hanem csordogál. A szaki előre tudja, tömítést kell cserélni, a mekkmester egyik ismertetőjele viszont, hogy elsőre mindent erőből oldana meg. Ha ez nem sikerül, akkor filozofál, kreatív elméleteket gyárt, borotvaéles eszét a feladat megoldásán csiszolja tökéletesre.
A másik fontos ismertetőjele, hogy szerszáma sosincs! A csavarokat késsel, kanálnyéllel feszegeti, a szegeket kloffolóval üti be, és amit lehet, pillanat-ragasztóval megragaszt.





A csap tovább csöpög. A mekkmester bontásba kezd, és mivel semminek nem jegyzi meg a helyét, hamarosan nehéz helyzetbe is kerül. Megjelennek az „izék”, a „bigyók”, a „mittudoménmik”, melyek funkcióját vagy már eleve nem értette, vagy a munkafolyamat közben felejtette el.

A csap csöpög, csurog. A mekkmester kombinál, üt, meghúz, ragaszt, pattint, tép, harap, szaggat. És megszületik az eredmény! Működik, funkcionál, operál a lángelmével életre hozott műszaki frankensteini torzszülött. A csap végére pillanatragasztóval gumicső kerül, amelybe egy parafa dugó szorul. Volt csöpögés, nincs csöpögés.

Bebútorozhatjuk a szobát is, a mekkmester büszkén áll a nemes feladat előtt. Fúrni tökéletesen tud a dugóhúzóval, faragni a késsel, kalapálni a kloffolóval, a pillanatragasztó pedig természetesen haptákban várja a feladatot.

Látott már a kedves olvasó „mekkmester” szekrényt? Biztosan, csak esetleg nem vette észre, hogy mivel is áll szemben. Pedig oly könnyű felismerni, íme az alapvető mekkmester-kézjegyek a bútorzaton, lakberendezési tárgyakon:





• a szekrény ajtajai csak megadott sorrendben nyílnak, vagy úgy sem.
• a kanapé egyik lába alatt összehajtogatott papírzsebkendő (esetleg újságfecni) támaszt.
• a szekrény vagy polc két falnak támasztva áll (amúgy összeesne).
• a kádszegély és a fal közti résben meg nem határozható massza tömít (vélhetően pillanatragasztó és más szerves anyag keveréke).
• a tükörben vagy a homlokunkat, vagy csak az állunkat látjuk, bármely szögből.
• a WC-t csak sajátos technikával lehet lehúzni, melyre a házigazda külön figyelmeztet.
• a fürdőszobában meg nem határozható funkciójú csövek haladnak át a látótérben.
• néhány kapcsoló le, néhány felfelé irányba kapcsol, sőt vannak funkció nélküliek is (a lényeg, hogy nem kikövetkeztethető a működésük).
• valamely ajtózár csak speciális mozdulatkombináció betanulása után nyitható-zárható (személyes kedvencem: „Felhúzom a kilincset, alul megnyomom a



lábammal, majd nekilököm a vállam és fordítom a kulcsot… de mindezt gyorsan!”).





Kedves olvasó, csak nem ráismersz valamelyik helyzetre a fentiek közül? Esetleg pont az otthonodban? Hát akkor, ha eddig nem tudtad volna, most lehull a lepel: te is egy mekkmesterrel élsz egy fedél alatt.

És ugye, hogy lehet minket szeretni?