Majdnem mindegyik szülő szembesül azzal a helyzettel, hogy a kezdetben “mindenevő” gyereke elkezd válogatni, az addig nagy kedvvel fogyasztott barackra például rá sem néz. Egyes vélemények szerint mindennek evolúciós okai is vannak. Az ősközösségi társadalmakban az éppen járni tudó, a világot felfedezni kezdő kicsiknek az jelentett biztonságot, ha – ahogy korábban is – mint karon ülő gyermekek csak a szüleik által kínált ételeket ették. Alapvetően fontos volt, hogy az ismeretlen eredetű dolgokat ne kóstolják meg. A mi gyerekeink persze már nem találkoznak a lakásban mérges bogyókkal, de jó, ha tudjuk, hogy a “válogatósdi” nem csak hiszti – ősi kódokat kell “felülírnunk”.
Mire figyeljünk?
Mint minden más, neveléssel kapcsolatos kérdésben itt is érvényes, hogy ha jó példával járunk elöl, az már fél siker. Ha a kicsi azt látja, hogy a megterített asztalon mindig van zöldség is a finom kifli és rántott hús mellett, ha már a hozzátáplálás kezdetétől sokféle étellel találkozik, akkor a szinte elkerülhetetlenül bekövetkező “szelekciót” követően is több étel hullik át a rostán. Szintén fontos, hogy ne adjuk fel könnyen az új ételek megkedveltetését. Kínáljuk legalább tízszer-hússzor a brokkolit, mielőtt végleg lemondanánk arról, hogy a kicsi megszereti. (Fogadjuk el persze azt is, ha valamit tényleg nem szeret. Gondoljunk csak arra, hogy legtöbbször mi is határozottan utálunk bizonyos élelmiszereket…) Az is sokat segíthet, ha a kicsi aktívan részt vehet a bevásárlásban, a sütés-főzés előkészületeiben. Igyekezzünk továbbá naponta háromszor az asztalhoz ültetni, az asztalon lehetőség szerint legyen többféle étel – nem baj, ha eleinte nem nyúl a paradicsomhoz, eleinte elég, ha látja, hogy mindig ott piroslik a tányéron. Szintén fontos, hogy a főétkezések megkezdése előtt a kicsi már legyen éhes – de ne legyen “kiéhezve”, mert akkor sokkal türelmetlenebbek és kevésbé kooperatívak. A kicsik gyakran pont azokat az ételeket utasítják el, amelyekben a legtöbb vitamin található. Hasznos lehet, ha Junior gyerekitalokkal kínáljuk őket, ezek rendszeres adásával még akkor is fedezhető a kisgyermekek vitamin- és ásványianyag-szükséglete, ha éppen nem esznek meg mást.
Mit kerüljünk?
Tartsuk szem előtt, hogy az étkezés nem verseny. Ne szidjuk meg, ha nem eszik meg mindent a tányérról – a kicsik egyrészt legtöbbször érzik, mikor laktak jól, másrészt gyomruk jóval kisebb a miénknél. De ne is jutalmazzuk azért, ha valamit végre megevett, különösen ne olyan étellel, amiről tudjuk, hogy nagyon szereti. A “ha megeszed a spenótot, kapsz túrórudit” – típusú mondatokkal csak azt érjük el, hogy a túrórudit felmagasztaljuk, míg a spenótot szükséges rosszként állítjuk be.
Mivel a felnőttkori étkezési szokások már a kisgyerekkorban rögzülnek, érdemes következetesnek és kitartónak lennünk. Még ha ötéves kor után legtöbbször el is múlik a válogatós időszak, azzal, ha korábban is állhatatosak vagyunk, csak jót tehetünk…
