“Sok olyan dolog van, amit a nők jobban csinálnak a férfiaknál. A városunk szebb, szervezettebb és sokkal harmonikusabb, mintha férfiak irányítanák. Ha problémák, vitás kérdések merülnek fel, női módra oldjuk meg, a konfliktus helyett a konszenzust keressük. Mindent megosztunk egymással, még a földet is, amit megművelünk. Senki sem verseng a másikkal. Egy mindenkiért, mindenki egyért” – fejtegette a város működését egy helyi lakos, Rosalee Fernandes.
Egy másik helyi nő, a 23 éves Nelma Fernandes azért elárulta, bizony hátránya is van annak, ha valaki a nők városában él: igencsak nehéz udvarlót, férjet találni. “Mindannyian álmodunk arról, hogy szerelmesek leszünk és megházasodunk. De szeretünk itt élni, és nem akarjuk elhagyni a várost.”
A városka lakói – akiknek a többsége egyébként 20 és 35 év közötti – nem zárkóznak el persze az érdeklődő agglegényektől, szívesen fogadnának olyan férfiakat, akik hajlandók a városba költözni, de csak akkor, ha azok elfogadják a nők által diktált szabályokat.
Noiva de Cordeirót a 19. században Maria Senorinha de Lima alapította, aki elmenekült a férjétől, akihez korábban kényszerből ment hozzá. Miután a nőnek új udvarlója lett, a katolikus egyház kiközösítette őt és a családja következő öt generációját. Ekkor döntött úgy, hogy a világtól elszigetelten fog élni, később aztán más kiközösített nők, prostituáltak is csatlakoztak hozzá.
1940-ben aztán egy evangélikus lelkész, Anisio Pereira feleségül vette a város egyik lakóját, egy 16 éves lányt. Templomot alapított és szigorú szabályokat vezetett be. Betiltotta például a zenehallgatást, az alkoholfogyasztást, a fogamzásgátlást, de még azt is, hogy a nők levágják a hajukat. A lelkész 1995-ben bekövetkezett halála után a nők elhatározták, hogy soha többé nem engedik, hogy egy férfi diktáljon nekik.
