A középkorú asszony korábban mindig gondosan titkolta távoli ismerősei előtt, hol is laknak pontosan. Félt, hogy rásütik, camorrista. Forcella ugyanis, ahol laknak és ahol kioltották Annalisa életét, erről a nápolyi bűnszövetkezetről ismert. Az interjú végén keserűen megjegyezte: Lelőtték a lányomat. Most már nem süthetik rám, hogy közöm van a camorrához.
Forcella, Scampia Secondigliano az olasz közvélemény is csak az utóbbi egy évben ismerkedett meg ezekkel a nápolyi kerületekkel. A turisták pedig hiába keresnék, a Tirrén-tenger partján fekvő város északi negyedeit nem említik meg az útikönyvek. De idegen ide amúgy sem jön, messze van innen minden látnivaló, messze minden, ami Olaszország szebbik arcára emlékeztetne. Sőt, lassan már az itt élők sem emlékeznek arra, hogy közük lenne Rómához vagy Milánóhoz, mint mondják, az állam magukra hagyta őket. Hiába vezényelnek ide rendfenntartó erőket minden kétszáznegyven lakosra egy csendőr jut , hiába mondja az olasz belügyminiszter, hogy Nápoly nincs egyedül a camorrával szemben, a helyiek inkább hisznek a közlekedési miniszter két évvel ezelőtti egyébként nagy felháborodást kiváltó szavainak: a maffiával együtt kell élni.
Miközben állami és tartományi szinten a kialakult helyzetért egymást vádolják a felelősök, a camorra emberei hatékonyan dolgoznak. Szinte naponta törnek ki lövöldözések, a kerület lakóin pedig a félelem lett úrrá. Kin azért, mert semmi köze a szervezett bűnözéshez, kin azért, mert nagyon is van köze hozzá.
A teljes cikk a 26. heti, június 29-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.