Csak nem a nők váltak szexközpontúvá?
Merthogy keményen folyik a szexmester-képzés. A magazin hasábjain egy kedves újságíró hölgy az orális élvezetek mélységes bugyraiba kalauzolja az olvasót. A péniszem képzeletben megannyi kalandon megy át, és olyan becézgetésben részesítik, melyeket – mindamellett, hogy még soha nem hallottam róluk – pironkodva olvasok magam is.
Előre leszögezem: nem, nem vagyok prűd! Én tényleg mindent megteszek, és mindenben benne vagyok – kulturált keretek között. Na, de hogy az én hímtagomat bársonyosan lüktető, izzó dorongnak, netán egyszerűen kolosszális, duzzadó dákónak nevezzék, az egyáltalán nem tűnik életszerűnek.
Sokszor nem is értem, mit mesélnek el a sorok. De tényleg. A felvázolt akciók egy részét papíron rajzolom le magamnak, hátha akkor könnyebben sikerül felfognom őket. Ketchupos varázslat, ezernyelv csodája, vibráló ujjbegyek, vietnámi golyózás.
Ami pedig külön aggaszt, hogy gyakran példabeszédnek is beillő kirohanásokat olvasok normális szexuális igénnyel rendelkező nők és férfiak ellen, mindezt pedig átlagos olvasók akik persze szintén a drága újságíró agyszüleményei – tolmácsolásában. Jönnek tehát a képzelt történetek, a képzelt mintaolvasókkal.
Nóra vagyok, 30 éves divattervező. Már ez is gyanús. Kis hazánkban a magazinok reprezentálása szerint minden harmadik nő divattervező, lakberendező, sminkes, fotós, üzletasszony, grafikusművész. Mindegy, csak valami cuki kreatív legyen.
Emese is sokkal sikeresebb azóta, amióta mer maszturbálni a férje előtt, miközben rózsaszín pamacsos bilincsbe verik. Sándor külön megköszöni a magazinnak, hogy változásra ösztönözte párját, hiszen azóta már voltak hármasban is az Ildikóval – foglalkozására nézve divat-biszexuális stewardess, aki ettől még ki is virágzott. Mert az élet így szép.
Félelemtől és zavartságtól reszketeg kézzel nyomom meg a lift gombját, a szűk helyiségben három fiatal lány tekintetét fürkészem. Ugye nem a gatyámat méregetik? Vagy egymást? Vagy mindkettőt? Csak most látom. Az egyik táskájából előkerül az ominózus magazin, a másik kezében hatalmas tejszínhabos kakaó, a harmadiknál egy csúcsosra nyalt csokifagyi.
Izzadok, szakad rólam a víz, és amikor kinyílik az ajtó, vad musztángként török ki a karámból.
– Hahó, ez még csak a hetedik! – kiált utánam egy vékony hang.
Kit érdekel!