 |
Amikor a múltra gondolunk, vagy példálózunk az afrikai asszonyokkal, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a természetközeli népeknél minden egészen másképpen volt és van. Ott az asszonyok lerakják a kapát, ásóbotot, félrevonulnak egy időre, majd a többiek helyeslő fejbólintásai közepette visszatérnek a bebugyolált újszülöttel.
Pedig tévedünk. Legalábbis abban, hogy a természetközeliség közömbösséget jelent az élet óriási és bizonyos mértékben még ma is megfejtetlen misztériuma iránt.
A terhességet és a szülést mindig és minden kultúrában nagyon erőteljes érzelmek övezték, mindenki hozzáadta a maga értelmezését mondja Békési Beáta pszichológus, aki az Aktív Szülés Program egyik vezetőjeként nagyon sok szülés előtt álló nő, pár gondolatait, félelmeit, kérdéseit ismeri. Volt, ahol a terhes nőtől kifejezetten tartottak, úgy vélték, veszélyezteti a termést, másutt a férj szexuális rátermettségének bizonyítékaként dicsekedtek vele. Rontás, betegség, gyógyító erő, tisztátalanság és megtisztulás a terhesség és különösen a szülés, a kiszámíthatatlanságával, az ismeretlentől való félelmével mindig foglalkoztatta az embereket. Gondoljunk csak a szavakra, amelyeket használunk: várandósság, áldott állapot, másállapot, úgy van, úton van, útban van, a csángók ezt mondják gyönyörűen: jövője van. Mi pedig ezt: terhes.
 |
| Békési Beáta pszichológus |
Nem újkeletű, civilizációs jelenség tehát, ha a nők újra és újra át akarják beszélni a szülés körüli élményeiket, vagy elmondani, mit szeretnének, mitől félnek, mi foglalkoztatja őket. Mert bár gyarapodott a tudás, több lett az ismeret, a szülés előbb fedél alá, aztán a kórházakba került, megjelentek körülötte a szakértők, mégsem lett kisebb a félelem a tudással, csupán átalakult.
Természetes körülmények között a természet oldotta meg a szövődményeket, de gyakran nem úgy, ahogyan az emberek szerették volna. Amikor a szülések bekerültek a kórházba, az élet védelme felülírt minden más szempontot. Ez érthető és elfogadható. Egy olyan rendszer, amely a szövődmények felismerésére, megelőzésére, orvoslására épül, másként nem is működhet. Így alakult ki ez a jól ismert beavatkozás- és szabálycentrikus szülészet, ahol hanyatt kell feküdni, jobb nem kiabálni, ahol minden, de minden azt az egyébként nyilvánvaló és az anyák által is elsődlegesnek tartott célt szolgálja, hogy a gyerek és az anya egészséges legyen. Hogy ne történjék semmi baj. Ennek azonban ára van. Nem is kicsi. A nő a szüléskor odaadta magát ennek a rendszernek, passzívan kiszolgálta azt, elszakadt attól a tudástól, amely a saját szülése szakértőjévé avatta volna.
A teljes cikk a 27. heti, július 6-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.
