Dolhai Attila (Rómeó) |
Tök jó fejek ma ezt így mondják , és elválaszthatatlan jó barátok. Egyik sem újonc a pályán. Attila ugyan idén diplomázott a színművészetin, de két éve játssza sikerrel a Mozart címszerepét, előtte vidéki színházakban bontogatta szárnyait. Zoli gyerekkorában dobolni, hegedülni tanult, sőt, énekelt is a rádió gyermekkórusában. Négy éve jelent meg első szólólemeze, Száz év címmel, akkor végzett a színművészeti főiskola operett-musical tanszakán. Árpi prózai színészből lett a zenés műfaj nagy nyeresége. Ők most a Budapesti Operettszínház újdonsült sztárjai, és először játszanak együtt a Rómeó és Júlia című sikermusicalben.
Triplaszaltó ülve
Bereczki Zoltán (Mercutio) |
Ó, Rómeó, miért is vagy te Rómeó? fordulok Attilához, mire a másik kettő válaszol:
Mert jól énekel.
Ez rátok is érvényes.
Jaj, de jó ezt hallani, mondj még ilyeneket!
Mészáros Árpád Zsolt (Benvolio) |
A direktor úr néha nézi a tapsmérőt, és szól, hogy aznap este kinek volt nagyobb a rajongótábora. Ilyenkor szoktuk mondani, hogy na, most a te bérleteseid ülnek a nézőtéren. Mi inkább azt érezzük ki a tapsból, hogy így, együtt szeretnek bennünket.
Kerényi Miklós Gábor igazgató, a darab rendezője is közénk ül egy pillanatra.
Hogyan lett szinte pillanatok alatt sztár a süvölvényeiből? kérdezem tőle.
Sztárok nélkül nem adható el a musical, és a sztárokat meg kell csinálni. Dolgozni kell velük. Én nemcsak az igazgatójuk és a rendezőjük vagyok, hanem az edzőjük is. Nagy örömünkre nem egy sztár született, hanem három. Ettől lett szerethető, izgalmas és érdekes az előadás. Lehet is őket szeretni azzal együtt, hogy Rómeó most várja a második gyerekét, Mercutio nőül vette Júliát, Benvolioról pedig ki hinné, hogy csak kívül rossz fiú, belül hűséges Rómeó.
A teljes cikk a 30. heti, július 27-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.