A hét témája a Nők Lapjában: Veled? Nélküled? Veled! Találkoztam olyan párokkal is, akik elsősorban az egzisztenciális félelmek miatt kapaszkodtak újból egymásba, ám olyanokkal is sikerült beszélgetnem nagy örömömre , akik tanulva a közösen elkövetett hibákból csodálatos összhangra találtak. Persze, az újrakezdők is ezerszínűek. Azokról sem feledkezhetem el, akik nekifutottak, aztán rájöttek: az élet gonoszul ismétli önmagát
Az összeállítást készítette: |
Másfél évig minden rendben ment folytatja Anita , aztán elbizonytalanodtam: szeretem? Összezavarodtam, tehetetlenségemben másfelé is kacsintgattam, végül szakítottunk.
 |
Egy hét múlva felhívott Ancsi, hogy nagyon hiányzom neki, és szeret Mivel én is így éreztem, újból összejöttünk. Egy év múlva megint elváltunk mondja Csaba.
Túl fiatalok voltunk magyarázzák egyszerre. Én tizenhat voltam, Csabi tizennyolc, ráadásul mindkettőnknek heves, makacs a természete, jó adag féltékenységgel párosítva, elég gyorsan ki tudtuk borítani egymást.
A barátaink egy része nevetett a folytonos civódásainkon, szakításainkon, mások azt mondták, hogy halott ügy újra kezdeni egy kapcsolatot, pláne hatszor(!) meséli Csaba.
Aztán meghalt édesapám, és Csabi szívvel-lélekkel állt mellettem, vígasztalt, erőt öntött belém. Szépen rájöttem, hogy hatalmas szíve van! meséli Anita. Nem sokkal ezután fordult a kocka, Csabinak volt szüksége rám. Bárányhimlős lett, ami felnőtt korban elég veszélyes. Egy pillanatra átfutott rajtam: mi lesz, ha elveszítem? Mi lenne velem nélküle? Azt hiszem, ekkor tisztultak le az érzéseim: ő kell nekem, és kész!
A témáról bővebbet a Nők Lapja augusztus 10-én megjelenő 32. számában olvashatsz!
