A hét témája a Nők Lapjában: Veled? Nélküled? Veled! Találkoztam olyan párokkal is, akik elsősorban az egzisztenciális félelmek miatt kapaszkodtak újból egymásba, ám olyanokkal is sikerült beszélgetnem nagy örömömre , akik tanulva a közösen elkövetett hibákból csodálatos összhangra találtak. Persze, az újrakezdők is ezerszínűek. Azokról sem feledkezhetem el, akik nekifutottak, aztán rájöttek: az élet gonoszul ismétli önmagát
Az összeállítást készítette: |
Rendben van néz rám töprengve Mónika , azért mondom el a történetemet, mert szeretném az olvasóinkat meggyőzni arról, hogy egy jó kapcsolatért érdemes harcolni. Ha tévedünk, be kell ismerni, és a hibát helyre lehet hozni! Amíg erősek az érzelmek még ha dühödtek is , addig van remény. Tudod, mi az ellenség? A közöny. Ha átveszi az uralmat, akkor nincs tovább
 |
És nálatok a közöny lett az úr?
A válasz egészséges nevetés. Közöny?? Nálunk? Ugyan, ez óriási szerelem, és olyan érzelmi összhangra alapozott házasság, ami maga a csoda!
De elváltatok.
El.
Megharagszol rám, ha egy kukkot sem értek?
A történet 1989-ben kezdődött egy kiskocsmában, ahol olyan emberek gyűltek össze, akik nagyon bíztak abban, hogy egyszer csak-csak sikerül kiszabadulni az előző rendszer szorításából. Mónika még főiskolás volt alig túl a húszon , de a fiatalsága egyáltalán nem akadályozta meg abban, hogy már a legelső randevún(!) eldöntse leendő férjével, hová mennek majd nászútra, és hogy fogják hívni a születendő (hét!) gyermeküket. E minden korábbi kapcsolatot elsöprő egymásra találást rövidke együttjárás, összeköltözés és ahogy lenni szokott házasság követte. Aztán eljött az a bizonyos hetedik év
Egyetlen oka volt a szétköltözésünknek: én mondja Mónika kis grimasszal. Amolyan infantilis, buta libás dolgot produkáltam Betöltöttem már a huszonhetet, mégis. Szóval akkor azt hittem, hogy igen, itt egy másik férfi És közben az a férfi nem is volt!
Megint nem értem.
A történet folytatását a Nők Lapja augusztus 10-én megjelenő 32. számában olvashatod!
