Az útleíró Marlo Morgan szakterülete az akupunktúra, a legértékesebb oktatásban azonban írja – az ausztráliai sivatagban tett négy hónapos barangolása során részesült az 1980-as évek közepén.
Elsőként Margaret Mead, az antropológia egy alapító anyja járt ezen a tájékon (pontosabban: egy közeli szigeten), alaposabb tudással felvértezve, ő azonban nem könnyed regényt írt ottjártáról. Morgan a tanulási folyamatát adja elő, ahogy a testi felkészülésen, megpróbáltatásokon keresztül és estenként ünnepélyes, szertartási körülmények között új felismerésekre jut. Először a ruháitól és a civilizációt szimbolizáló tárgyaitól válik meg, majd időérzékétől, begyakorolt reflexeitől és előítéleteitől is. Szellemasszony, Fekete Hattyú, Varróasszony, Nagy Kővadász, Gyógyító Asszony, Álomvadász és a törzs sok más tagja napról-napra új tanítással állnak elő,
megmutatják mindennapi életüket, és ezen keresztül hitvilágukat is: hogy mindennek van célja a világmindenségben. Hogy lényünk örökkévaló.
Valahol az ausztrál kontinens legeldugottabb vidékén, a világtól elzárva ősi életforma maradt fenn. Különleges embercsoport él ott, amely
csupán az emberekkel és a természettel törődik. Ahhoz, hogy pontosan megértsük ezt az életet, jobban meg kell ismernünk a létező embert és az emberi létezést.
|
Hogy nincsenek rosszul sikerült
dolgok, kudarcok, balesetek. Hogy mindannyian egyedi lények vagyunk, s kivételes adottságokkal rendelkezünk, amelyek valódi tehetséggé válhatnak életünk során. Vagy azt, hogy ha megsértünk valakit, magunkat sértjük meg, és ha segítünk valakin, magunkon segítünk. Szerencsére a tanítások mindig együtt mozognak a gyakorlati tevékenységgel, ami a sivatagban az életben maradással egyenlő.
A hatvan körül járó asszonyság kalandjai egy beavatási folyamat állomásai, mely során egyszerre válik részévé egy szűkebb közösségnek megismerve egy új életmódot-életszemléletet, és egyszerre avatódik be a legkézenfekvőbbe, a saját életébe. Ha Morgan meglátásait könyve
megjelenése óta támadások is érték (pl. nyereség céljából kizsákmányolta a szegény törzset), megfogalmazásai pedig sokszor fájdalmasan közhelyesek, és néprajzi leírásként sem helytállóak, mégis érdemes elidőzni elmesélt tapasztalatai fölött. Morgan első utazása óta új életet él, országszerte előadásokat tart a bennszülött kultúráról: Ám azt is tudtam már, milyen érzés higgadt, nyugodt, megbékélt embernek lenni, és ez az érzés bármikor előhívható bennem, amikor akarom, és szükségem van rá. Rájöttem, hogy életem során több életet is élhetek, és képes vagyok becsukni magam mögött a képzeletbeli ajtót. Már nem tudok azokkal az eddig elfogadott emberekkel, helyekkel, értékekkel, hitekkel élni. Lelkem épülésére már becsuktam egy ajtót, új életet kezdtem, s ezzel mintha a létra magasabb fokára léptem volna.
