21 éve, hogy Hofi Géza már nem mesél újabb poénokat, de a magyar kabaré és humortörténetnek még holtában is meghatározó alakja. Poénjai időtállóak és egyediek, álmunkból felkeltve is meg tudnánk mondani, hogy két vicc közül melyik hangzott el az ő szájából. Hofinak a legnagyobb vágya volt, hogy az emberek arcára mosolyt csaljon, úgyhogy valószínűleg nagyon örülne neki, hogy ennyi idő múltán is képes jóízűen megnevettetni az embert!
„A temetőre az van kiírva: FELTÁMADUNK! Akkó má’ jobb a kocsma, me’ oda meg az, hogy SOSE HALUNK MEG.”
„A fociban a lényeg, hogy amikor megkapod a labdát, baromi gyorsan olyannak kell passzolni, akinek a meze ugyanolyan színű, mint a tied! Ja, és futni kell. A vízilabdában ezt már megoldották, aki nem úszik, megfullad.”
„– Te képzeld, a feleségem krumplipürét akart csinálni a rántott húshoz, de amikor kiment a kamrába krumpliért, összeesett, és meghalt.
– S’te, mit csináltál?
– Há’ rizst.”
„Anyósom fekszik az ágyon:
– Jaaaaj. Meghalok… Egy pók mászik a plafonon…
– Anyuka! Egyszerre csak egy dologgal tessék foglalkozni!”
„Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma: kettő.”
„Az élet olyan, mint a motor. Be kell rúgni, másként nem megy.”
„Józsi bácsi a szemésznél:
– Józsi bácsi! Rég láttam!
– Ja, régen én is.”
„A világon az emberi ész van a legjobban szétosztva. Mindenki meg van győződve róla, hogy neki egy kicsivel több jutott.”
„Ez egy zárt osztály. Itt lakom bent. Én zártam be, hogy kintről az a sok hülye nehogy bejöjjön.”
„– Hát veled mi van, hogy vagy?
– Miniszter lettem.
– Miniszter?
– Igen! Tengerészeti miniszter!
– Tengerészeti? Hát te hülye vagy, nincs is tengerünk!
– Géza, te vagy a hülye! Hát van népjóléti miniszter is!”